Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
hót fúrtlyukból vett vizpróbák egy köbcentiméterében 68 volt a csirák maximális mennyisége öt fajjal és 7 volt a csirák minimális szama két fajjal. A közös vizsgálatok alapján tehát a felső kavics medenczóből nyelhető viz kitűnőnek mondható. 2. A kulak. A megelőző pontban körülirt kavics-medenczóbe liót kutat sülyeztet- tek 100 és 150 méter távolságban egymástól. A kutaknak ily módon való elhelyezését, valamint részletes berendezésüket a már létező kutaknál nyert tapasztalatok alapján tervezték. Ezekre a tapasztalatokra vonatkozólag a mérnöki hivatali jelentés megfelelő része igy hangzik: „A már hosszabb idő óta rendesen üzemben lévő parti négy kút depresszionális visszonyainak tökéletes megismerése czóljából ugyanis, úgy a kutak közóptávolaiban, valamint köz vetetlenül a kutak mellett kómlyuka- kat készíttettünk, melyekben a talajvíz-állásokat naponkint felvettük. A viznyerós módjainak és a választott rendszer mily módon való alkalmazásának megállapításánál természetszerűleg első fontosságú kérdés a talaj, illetőleg a vizforrás helyes, tehát lehetőleg egyenletes kiaknázása s a kiaknázható víznek lehető legnagyobb magasságban való nye óse, mikre nézve pedig az említett összeállítások teljes felvilágosításokat nyújtanak. Hogy a viz vezető réteg helyes kiaknázása tekintetében megbízható útmutatást szerezzünk, mindenekelőtt egy megfelelő s összehasonlításra alkalmas alapról, tehát egy tisztán körülírható egységről kellett gondoskodnunk. Ezt a egységet megtaláltuk ama két terület viszonyában, melyet két kút között egyrészt a mindenkori dunavizállás (tehát a nem deprimált talaj-vízállás) és a talaj legjobban deprimált pontján át fektetett vízszintes vonal határol, másrészt pedig, melyet a talaj legjobban deprimált pontján át fektetett viszintes vonal s maga a depreszió-görbóje zár be, megjegyezvén, hogy ez a viszonyszám a kérdéses talaj kihasználásáról, nem pedig a nyerhető vízmennyiségről nyújt közvetetlen képet, mert ez utóbbi, különösen a talajvíz nyomásától s a vizvezető réteg állományától függ. A két kút között lévő réteg, ezen az alapon 74 százalékkal van kihasználva. Hogy a hasznosításnak ezt fokát jóság tekintetében hová sorozzuk ezt leginkább összehasonlításból ítélhetjük meg, miértis e czólból a balparti regi vízszintes gyüjtőcső deprimált vízállásait fölvettük 1894. évi deczember 25-én, a szivókút és Margit-hid között lévő 482 méter vonalon, mely ugyazon a rajzlapon föltüntetett depresszió viszonyokat szolgáltatta s igy 79 százalék hasznosítással deprimált. Különösen ebből az összehasonlításból következtethetünk első sorban arra, hogy a Káposztásmegyeren elfogadott s kiépítés alá került kútrendszer helyesen van megválasztva s hogy e helyen a horisontalis gyűjtőcsövet igen jól s pénzügyileg igen előnyösen helyettesíti. A két kút graphiconjából következtetést vonhatunk egyúttal arra is,
