Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű
85 vezeték útján oly viznyomás alatt tartja, mely elegendő a gőzgép dugattyú- útjának első felén produkált többletmunkának ellensúlyozására. A gép löke- tének első fele alatt ugyanis a rudazat a lenditő dugattyúkat hengereikbe nyomja s ezáltal a bennük lévő vizet az akkumulátorba szoritja. A dugattyúk útjának második fele alatt ellenben a lenditő dugattyú nyomja a gép rudazatát, miközben az akkumulátorban előbb fölhalmozott munkamennyiség hasznosan érvényesül. A lenditő hengereknek ingó beillesztése következtében a dugattyúlöket elej ón, ^ vagyis akkor, midőn a lenditő dugattyúk legkülsőbb állásukban vannak, az akkumulátor legtöbb munkát vesz föl, de e gyűjtőképessóge a rudazat és a lenditő dugattyúk tengelyvonala által bezárt szögnek fokozatos nagyobbodása következtében mindinkább kevesbedik, míg a lenditő hengerek vízszintes állásában teljesen megszűnik; ezentúl az akkumulátor mindjobban hatásossá válik, úgyhogy a löket végén, tehát akkor, a mikor a gőzhengerek munkája a legkisebb, a legtöbb munkát adja le s a gépet leginkább segiti. Ha az akkumulátornak a lenditő hengerek közvetitésóvel fölvett, illetőlegleadott munkáját diagramban akarnék föltüntetni, a mondottak értelmében munkaterületét .szinusz verszusz görbével határolni. E sinus-versus görbével határolt munkaterületnek és azexpandáló gőz diagramjának minden egyes ponton való összegezése, helyes fölvételek mellett mindig ugyanegy munkamennyiséget ád és igy a gőzhengerben egyenetlenül végzett munka végeredményében egyenletessé, vagyis diagramjának alakja a szivattyú diagramjának megfelelően épen úgy, mint a lenditő kerekes gépeknél négyzetessé válik. Oly nagyságú gőzsHvatyúknál, milyenek a káposztás-megyeriek, a kiegyenlítendő munkamennyiség már igen tekintélyes, a miért, hogy a lenditő henger és akkumulátor túlságosan nagy ne legyen, ezt a szerkezetet nagy viznyomásra (körülbelül 30 otm) kószitik. Az akkumulátornak tömören való szerkesztése igen sikerült. Az akumulátor ugyanis három részből áll: légüstből, a vizzel töltött tulajdon- kópeni akkumulátor-hengerből és az ebbe járó búvár-dugattyúból, továbbá lóghengerből és ennek dugattyújából. A kis átmérőjű buvár-dugattyú a nagyobb dugattyúval egy testet----di fferential dugattyút — képez, minélfogva az utóbbinak területén alkalmazott közepes nyomás az átmérők fordított arányában a buvár-dugattyú hengeréi en nagy nyomássá válik. A felső tulajdonkópeni szabályozó nyomást a gépeknek nyomó légüstje szolgáltatja, miért is ez a léghengernek felső részével cső utján állandó összeköttetésben van. Másrészt a dugattyúnak alsó része a lógüsttel hasonlóképen cső segélyével van állandóan összekötve,hogy a dugattyú alatt játszó levegőnek ellennyomása lehetőleg állandósittassék. Az utóbbi csőből vékony csövecske ágazik ki, mely manométerrel ellátott biztositó szelepben végződik, hogy a dugattyúnak tömörtelensége esetén áthatoló levegő eltávozhassák. Az akkumulátor födelén légcsappal ellátott cső hatol át, mely tán- czolásával miden egyes löketet jelzi; ha ütemszerü mozgása egyenletes és sima, ezzel a gépnek helyes működéséről tesz tanúságot.
