Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - VI. Vizmű

61

alakot és kiterjedést, melylyel egy víznyerő telepnek bírnia kell, ha a létező talajviszonyok között kedvező eredményt akarunk elérni.

A Duna völgye Budapest városa fölött, magas partoktól körülvéve, mély hasadókot képez, melyben a kőzetek összehalmozott törmelékén, mint a fölötte lévő vízmennyiségek ülledóke, hatalmas agyagréteg rakódott le.

Ez az agyagréteg általában vizhatatlan. Csak egyes helyeken hatol a pórusokon vagy szakadékokon át íölszinre a föntemlitett törmelékekben egybegyült és duzzadt viz, magával vivén a mélységben lévő ásványok feloldott részeit, a vegybontás által okozott magasabb hőfokkal.

A jelen fejtegetésnél azonban ez az agyagréteg a fölötte lévő áteresztő földrétegekben egybegyült talaj forrásvizek áthatatlan talajrétege gyanánt tekinthető. Eunélfogva annak megítélésénél, mi módon használtassanak ki a meder alatti viszonyok, legnagyobb fontossággal bir, hogy a kérdéses területrészen levő talajréteg fölülete és kiterjedése tekintetében pontos ismeretek álljanak rendelkezésünkre. E czólból az át nem eresztő agyagréteg lölületót nagymennyiségű fúrás által oly pontossággal határoztuk meg, hogy egy relief-tervet szerkeszthettem, belerajzolt magassági pontokkal, melyből látható, hogy az agyag felülete nem bir többé az eredeti fek- mentes lerakodással, hanem hogy a fölötte lévő vizek későbbi lefolyásánál, melynél a magas hegységekről leszakított hatalmas kavicstömegek a völgy irányában indultak és rakodtak le, e talajréteg fölületón számos barázda képződött, melyek átszüremlő kavicsanyaggal megtöltve, a föld alatt lefelé mozgó talajforrásvizek folyásainak medrét képezik.

Hogy az adott föladat meg legyen fejthető, szükséges volt a medrek közül azokat kideríteni, melyekben a leggazdagabb folyás és a legjobb minőségű talaj-forrásviz volt várható. .

Az áthatatlan agyagon fölhalmozódott hatalmas kavicsrétegek nem képezik a közelfekvő kőzetek törmelékeit, hanem azok — a mint fentebb említettem, — a magas hegységekből mosattak alá, állandó egybefüg- gésben követhetők és kimutathatók a folyamtól fölmenő irányban egészen a magas hegységig.

E/:ek a kavicsrétegek valamennyi oldalvölgybe is elágaznak, fölveszik mindazt a talaj forrásvizet, mely a magas hegységből és oldalról a föld alatt oda folyik és tova halad, úgy hogy ebben az egybefüggő kavicskópződ- ményben egészen önálló talajforrásviz-áram folyik, a mely mennél inkább távozik el eredetétől, a magas hegységtől, annál nagyobbá és hatalmasabbá válik a mindig szaporodó, oldalról befolyó viz által.

Még azokon a helyeken is, a hol a Duna felső mentén a sziklafalak a partot érik és csakis szűk átereszt képeznek, a folyam medrében mély szakadás van, a mely átszűrendő anyaggal telten, nagymennyiségű talajforrásvizet ereszt át.

Sokszor kimutatták, hogy az alsó és erősen átszivárgó kavicsrótegek- ben folyó viz magasabb nyomás alatt van, mint a hogy azt e rétegek fölött áramló folyamviz állásából következtetni lehetne, hogy továbbá a mélyebb kavicsrótegekig menő fúrásnál a viz a fúrólyukban magasabban áll, mint a folyóvíz tükre, hogy végül a folyamot a meder alatt megfeszülő talajvíz táplálja, a minek ismertető jeléül szolgál az a homok, mely a folyam medrében vagy partján mutatkozik.