Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - V. A budai Sárosfürdő lebontása és gyógyforrásainak biztositása
E fürdőmedencze egy 12’00 mtr. átmérőjű, szabályos hatszögletű kupolával zárt csarnok közepén foglal helyet. E csarnok minden oldalában fél kupolával zárt, fülkeszeiü mélyedés volt, melyek az egész csarnokot koszorúként vették körül. Maga a kupolás csarnok műtörténelmi szempontból is érdekes alkotás volt a rég elmúlt időknek s nagyon valószinű, hogy az még a török uralom alatt a Rudas fürdő nagy kupolás csarnokával egyidőben létesült. Bármennyire óhajtottuk is ezt az érdekes épitményt a jövőre nézve fentar- tani, e kivánságunk szerkezeti okok miatt megvalós tható nem volt s így a nagy kupolát le kellett bontani, mert annak záradéka közvetetlenül az újonnan ópitendő hidföljáró úttestét burkoló kövezete alá jutott volna s a meglevő régi gömb-boltozat, melyet annak idején csak saját súlya hordására épitettek, semmi esetre sem felelt volna meg annak az újabb megterhelésnek, melyet a reá töltendő földtömeg súlya és a kocsiforgalom által okozott rázkódtatás előidézne. A medenczének újabb és erősebb boltozattal, illetőleg menyezettel leendő bezárásánál különösen arra kellett ligyelemmel lenni, hogy az újonnan alkalmazandó s a mennyezet-szerkezetet hordó pillér lehetőleg forrás fölé ne jusson; hogy annak alapozása a jelenlegi forrásokra káros befolyással ne legyen s végül, hogy az egész szerkezet vasalkatrész nélkül oldassák meg, miután az eddigi tapasztalatok szerint a S á r os-fü r d ő forrásvizei és vizgőzei a vasat rövid idő alatt tönkre teszik. Ezekből az alapelvekből kiindulva, mogállapitottuk az uj boltozatokat hordó közös pillér helyét a medencze közepén s miután az előzetesen megejtett talajfurásokból arról győződtünk meg, hogy a medencze feneke alatt mintegy 2.00 mtr. mélységben lehetőleg tömör, kemény sziklatömb van, a pillér alapozásának kérdésével is tisztában voltunk. Az alapkiemelés miatt a medenczét vizteleniteni kellett s e miatt egy 8 lóerejü locomobil által hajtott 16 cm. átmérőjű centrifugai szivattyút kellett állandóan működésben tartanunk, melylyel a nagy inedenczéből az ott összegyülemlő forrásvizet közvetetlenül a Dunába szivattyúztattuk. A medencze fenekét képező nagy kőlapok eltávolitása után tégla- darabokkal és más idegen alkatrészekkel vegyitett, feltöltött földjellegü anyagot találtunk a kövek alatt 100 mtr. mélységben. A talajfúrások ismert eredménye után, ezt követőleg egy vizszintes fekvésű mintegy 20 cm. vastag sziklapadot kellett eltávolittatnunk. E kőréteg azonban nem természetes képződmény, hanem nagy kóla pókból álló, mesterségesen összeillesztett és fenyőfa rácsozatra helyezett kőréteg volt, s nagyon valószinű, hogy hajdanta e fölszinben volt a fürdőmedencze feneke. E kőlapok eltávolitása után, kezdetben laza, később tömörebb sziklára találtunk s midőn annak, a mi czélunkra teljesen megfelelő szilárdságáról meggyőződést szereztünk, a 3 00 mtr. széles és ugyanoly hosszú alapgödör kiemelését beszüntettük. Az alapgödörbe térfogatának megfelelő erős fenyőfa padlókból össze- épitett szekrényt helyeztünk s annak belső űrtartalmát dunakavicsból és portland cementből készült bétonnal 2'00 mtr. magasságban kitöltöttük. Az alapkiemelése közben arról győződtünk meg, hogy a nagy meden- czében az eddig ismert két forráson kivül, a szikla repedéseiből több helyen
