Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - IV. Útépités
42 tehát a keszonokat is az eredeti tervtől eltérően, mélyebbre kellett süllyeszteni, oly mélyre, a mint az 1. ábrán látható. Magának a hidnak hossza 39-80 m., szélessége 7-20 m. Tehát ez a 286'56 m2.-nyi terület az, a mit a tóból a Z s igm o n d -ut cz a, illetőleg a közforgalom számára visszahódítottunk. A mederpillérek — főinek kiképzése végett — a tóba D10 méterrel beljebb nyúlnak, mint a hídfők. A mederpillérek keszonjainak hossza ugyanis 8*30 m. és a szélessége 2-50 m. A hídfők keszonjainak hossza 7*20 és a szélessége 3’00 m. Az egyes pillérek egymástól, a fal síkjától vett távolsága, tehát a boltívek egyes nyílása 7-00 m. A pillérek keszonfölötti része románcze- mentes malterbe rakott terméskő-falazatból áll és a boltvállak kellő kiképzésével faragott kövekkel van lefödve. Az egyes pillérekre 5-25 m. sugarú és 87° 12' 20 ' központi szöggel biró körszelet-boltozatok támaszkodnak, melyeknek zárókő-vastagsága 0 50 m. A pillérek látható részét és a boltozatot jó minőségű kalászi faragott mészkövekből készíttettük. A mederpillérek főit a 3. ábra szerint építtettük. A boltozat fölötti oldalfalakat, illetőleg a íeltöltóst és az úttestet támasztó falazatokat románczementes malterbe rakott téglákból készíttettük és a látható oldalon kisimított hézagokkal géptéglákkal borittattuk. A boltozatoknak Zsigmon d-u t c z a felőli oldalnyilásait a pillérek között, téglafallal zártuk el; e falak mögött TOO m. szélességben a földet kiásattuk s az igy támadt üreget agyaggal temettük be, hogy a viz a keresztül tört kőfal nyílásain az úttestre át ne szivároghasson. így tehát a tó az utcza felőli oldalon teljesen el van falazva és csupán a vízlevezető csatornákon át folyhat le. A tó egyébként korábban is hatalmasan el volt zárva az utcza- testtől. Az ott kiszögeit kőfalnak a boltivek elhelyezése végett szükségessé vált lebontásakor, de a keszonok sülyesztésekor is, a midőn e ferde irányú kőfalat egyes helyein teljesen át kellett törni, kitűnt, hogy e kőfal lenyúlik a sziklaalapig és a mig fönt -j- 11*80 m. magasságban 0*45 m., addig alul -j- 7*00 m. Duna 0 fölötti magasságban D70 m. vastagságú. Ezen kívül D00 m.-nyire mögötte, az utcza felé eső oldalon, -j- 9.5S m. magasságban még egy második kőfalra is akadtunk, mely fönt 0*45 m. lent D10 m.-ig szólesbedő vastagságú s e két fal közötti üreg agyaggal van baltöltve. A korábbi kőfal előtt pedig, annak egész hosszában, a tófelőli oldalán igen erős kőhányás húzódik el. A tóban e kőfalakon át haladó 3 vízlevezető nyílásnak szárnyfalai láthatók. Ezek egyike, a Zsigmond-utcza alatt keresztben áthatol és a tó vizét állandó küszöb magasságban -j- 8*47 m.-en a Duna 0 pontja fölött tartja, és a viz tükre a források bőségéhez képest legföljebb -f- 8'50 m*ig emelkedik, úgy hogy a tóban lehűlt fölös forrásvízzel töltik meg a Lukácsfürdő uszodáit, ezzel hűtik a gőzfürdő forró vizét, és még egy hidraulikus emelőgépet látnak el vele. A másik nyílás a meder fenekén vasdugóval van elzárva. Ezzel a tó teljesen lecsapolható és a vize egy csatornán át a Dunába levezethető. E kettő közé esik a harmadik nyílás csatornája, a mely teljesen be van omolva és tömődve, s a rendeltetése ismeretlen.
