Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1896. évi működéséről - IV. Útépités
40 parabolikus Móniér-íves lemezeket terveztek, a vasszerkezetet pedig M o- nier-szerüleg betonnal akarták bevonni. A másik terv szerint egy rácsos főtartóval, egy nyitással is áthidalták volna a 40-00 m. széles tavat. A szerkezet részletei az előbbihez teljesen hasonlóak. A mérnöki hivatal 1891-ben természetes lejtőjű kőtöltést tervezett e tórósz betöltéséhez, s a tóból kivezető 3 csatornát czölöpsorokkal, illetőleg szádfalakkal kivánta meghosszabbítani. Ennek a tervezetnek a végrehajtása azért dőlt dugába, mert a tavat le kellett volna egészen csapolni s az iszapot szárazon, vagy pedig kotrás útján kellett volna eltávolitani. Mindkét esetben a vízviszonyok teljes megzavarása elkerülhetetlen lett volna, a mi a fürdők használatát érzékenyen sújtotta volna, úgy hogy e tervnek megvalósítását legfőképen a a fürdőtulajdonosok ellenezték. Ekkor a főváros tanácsa, türelmét vesztve, 1893. január hó 19-én hozott határozata szerint e kérdés megoldását elejteni kivánta. Ezalatt azonban Wünsch Róbert vállalkozó ajánlkozott arra, hogy egy 50*00 m. hosszú yas-ivtartóval áthidalná e tórószt, de e terv szerint a hid pályája oly magasra volt fektetve, hogy kiállott volna a végleges útszinbői. Ugyancsak Wünsch beton-vasszerkezettel és hat oszloppal, igen gyönge ivtartókkal is át akarta hidalni a tavat, de ezek a tervek sem feleltek meg. A legutolsó ajánlatot a Schlick-gyár tette, mely szerint közbenső oszlop nélkül, 42 00 m. hosszú, közepén 5*00 m. magas, szabadon álló, ívalakú főtartó alkalmazásával, melyen a kereszttartók egyik végükkel, a tavat keritő régi falon pedig a-másik végükkel feküdtek volna, — óhajtotta e kérdést megoldani. A kocsipálya alatt másodrangú kereszttartók, ezeken zóró-vasak, kavicságy, koczkakövezet és a gyalogút alatt kisebb méretű másodrangú hossztartók voltak megtervezve. A főtartó 2 végpontja hídpilléreken nyugodott volna s ideiglenesen a jelenlegi, annak idején pedig a végleges út- szinbe lett volna illeszthető. E terv szerint is a nehéz vas kereszttartók egyik végükkel a régi és merev falra s másik végükkel a rugalmas főtartóra támaszkodtak volna, a mi már magában véve hibás; de egyébként is a kénes forrásvizeknek e helyen és oly közelből való kigőzölgése a vasra mégis csak ártalmas, annyival inkább, mert a vasszerkezetnek az útiviszonyok miatt, a tó vize fölött igen alacsonyan kellett volna feküdniök, miáltal a föntartásuk, a rozsdásodás ellen való állandó megvédésük úgyszólván lehetetlenné vállott volna. Mindezek után oly megoldást kellett keresni, hogy a tórész áthidalásakor a tavat ne kelljen egészében lecsapolni, továbbá hogy a tó területéből minél kevesebbet kelljen elvonni és végül, hogy a már eddig talált és esetleg még fölfakadó forrrásokat meg ne zavarják s a vízviszonyokat meg ne bolygassák, Ez elvek szemmel tartásával műszaki osztályunk több tervet készített, nevezetesen: czölöprácson nyugvó tóglaboltozatú, továbbá lég- nyomású keszonokkal alapozott pilléreken kőboltozatú, valamint ugyanily pilléreken Mónié r-rendszerű vasbeton ívekkel való áthidalás terveit dolgozta ki, valamint hogy a pilléreknek kutakkal való alapozását is kombinációba vette. Ezek után azt az ajánlatot tettük a székes-főváros közönségének,
