Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1895, 1896 (Budapest, 1896, 1897)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1895. évi működéséről - Bevezetés

— 8 —

Hogy a törvényhozás által elénk szabott feladatok betöltésére nézve minő pénzeszközökkel rendelkeztünk, e részben első sorban egy nagy tévedést kívánunk helyreigazítani, mely máig sem veszett ki egészen. Az az alaptalan hiedelem támadt ugyanis, hogy az a 24 milliós kölcsön, a melyről az 1870. évi X. t.-cz. intézkedik, a mi pénztárunkba folyt be, holott az a tény, hogy kizárólag az Andrássy-út létesítésére adatott nekünk abból 3,885.909 frt.

E hiedelemnek egyébiránt maga az idézett törvény képezi a leghatározottabb czáfolatát, világosan meg lévén abban mondva, hogy az általunk kezelt fővárosi pénzalap a 24 milliós kölcsönből eszközölt kisajátítások és szabályozások által nyerendő telkek eladási áraiból alkottatik és hogy ez a tényleges valóság szerint értessék, constatálhatjuk, mikóp itt egyedül és kizárólag a Duna szabályozása folytán nyert telkekről van szó, a melyek mintegy 4 millió frt értéket képviselnek, de eladásra még egyáltalán nem kerülhettek. Időközben e telkekről a törvényhozás úgy rendelkezett, hogy azokból a nagykörút költségei, tehát a körút létesítésére adott állami előlegek is fedeztessenek.

Az 1870. évi X. t.-cz. azonban a fővárosi pénzalapnak nemcsak megalkotásáról, de a 8. §-ban annak növeléséről is gondoskodott.

Erre fordítandók:

a) a 24 milliós kölcsön törlesztésére kijelölt források feleslegei, a melyeket a kölcsön évi járadékai igénybe nem vesznek; a kölcsöntörlesztóse után pedig e források összes jövedelmei;

b) a közmunka váltsági dijak és a magánosok telkeihez csatolandó közterületek eladási árai.

A kölcsön számadása 1870-ről 381281 frt 6D/2 kr. felesleget, 1871-ről pedig 664975 frt 80 kr. felesleget tüntetett ki. Ezeket az összegeket a fővárosi-alap tényleg meg is kapta; azóta azonban e czimen egyáltalán nem volt bevétele. A kölcsön törlesztésére kijelölt források összes jövedelmeiről a fővárosi pénzalap szempontjából természetesen még szó sem lehet, mert hiszen a kölcsön csak mostantól számított 25 óv múlva lesz törlesztve.

Ami pedig a közmunkaváltsági dijakat illeti, a meyleknek évi összege 40000 és 6000 frt között mozgott/ tiszta bevételről ezen a czimen is alig lehet szólani. Az 1870. évi X. t.-cz. ugyanis intézkedik arról, hogy a magánonosok telkeihez eső ter- jedókek árával mi történjék, de megoldatlanul hagyta azt a kérdést, hogy a magánosok telkeiből szabályozás folytán elvágandó területeket ki kártalanítsa? E miatta városi hatóság a közmunkaváltsági dijak beszállítását a fővárosi pénzalapba kezdetben egyenesen megtagadta, mígnem az ebből származott egyenetlenségek a terjedó- kekről szóló, eddig 5 évről 5 évre megújított egyezményben nyertek elintézést, abban az értelemben, hogy az eladásra kerülő terjedókek a törvény rendeléséhez képest a fővárosi pénzalapba jutnak, viszont azonban ez az alap viseli az egyezség tartamára azokat a kártalanításokat, a melyeket a magánosok telkeiből szabályozás folytán elvágandó terjedókekért fizetni kell. És felállítva a térjedók-eladások és kártalanítások mérlegét, ez állandóan szenvedő állapotot mutat, ami egészen természetes, mert önként érthető, hogy általában véve az utczák kiszélesitendők lévén, sokkal több terjedőket kell kártalanítani, mint a mennyi eladható. E szenvendőle- ges külömbözet nagy mértékben igénybe vette a közmunkaváltsági dijakból eredett bevételeinket s a helyzet csak azóta javult némileg, a mióta a közmunkaváltság helyébe az útadó jött, melybői óvenkint mintegy 150000—160000 frt bevételünk van.

Ezek az anyagi eszközök állottak a lefolyt 25 év alatt rende kezesünkre.