Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
I. Szabályozás
27 átló-út a kőbányai úttól kezdve a Táncsics-utcza vonalában vezettessék. E változtatást részünkről is elfogadtuk, s csak azt kívántuk, hogy a népliget szélén a várakozó kocsik számára megfelelő terület fentartásáról gondoskodás történjék, nehogy e kocsik magán az úton vesztegelve, ott a közlekedést gátolják. Ezen alkalommal tárgyalás alá vettük az átló-út kereszt szelvényét is és a víztoronytól a külső körútig terjedő szakasz szélességét a Stefánia-út szélességében, vagyis 20 ölben, a Stefánia-út és Salgó-Tarjáni- utcza közti szakasz szélességét, tekintve, hogy az átló-út itt egyszersmind a külső-körutat is fogja képezni, 24 ölben, — a Salgó-Tarjáni-utcza és köbányai-út közti szakasz szélességét a vasúti alúljáró miatt korábbi megállapodáshoz képest 18 ölben, míg a köbányai-út és a népliget közötti szakasz szélességét ismét 24 ölben és e háromféle szélességhez képest az út beosztását következőkép állapítottuk meg: a 20 öl széles szakaszban a keleti oldalról indulva lesz: a) 5 mtres járda: b) 5*87 mtres mellékkocsi-út c) 10 mtres lovagló-út; d) 12*56 mtres főkocsi-út és e) ismét 5 mtres járda; a 24 öl széles szakaszokban lesz: a) 4*50 mtres gyalogút; b) 6 mtres mellék- kocsi-út; c) 1*50 mtr a közúti vasút számára; d) ezt követi 1 mtres szal- lag; e) 6 mtres lovagló-út; f) 13 mtres főkocsi-út; g) 2-00 mtr a fasor számára h) 1*50 mtr közúti vasút számára; i) 5*51 mtres mellékkocsi-út j)"4*50 mtres járda; a 18 öles szakaszban lesz, a) 4*50 méteres gyalogút; b) 5*37 méteres mellékkocsi út; c) 6 méteres lovagló-út; d) 13*76 méteres főkocsi-út, melyen 2 sínpár van; e) 4*50 méteres gyalog-út. — A népligettől az üllői-útig, s illetve majdan a Dunáig vezetendő szakasz már nem az átló-út, hanem tisztán a külső körút jellegével birván, az 18 öl széles leend, épp úgy, mint az a rész, mely a felső Dunától a Stefánia-útig terjed. E külső körútat egész vonalában, tehát a Dunától a Dunáig „Hungária-körútnak“ neveztük el, megjegyezvén, hogy a corso-útnak a víztoronytól a Hungária-körútig terjedő szakasza, mint a Stefáni-út folytatása, természetesen ez utóbbi nevet viselendi. Meg kell itt emlékeznünk arról is, hogy a szóban forgó nevezetes út létesítése érdekében s különösen azért, hogy az 1896-iki országos kiállítás érdekeit a saját körünkben lehetőleg előmozdítsuk, közlekedést nyitva ahoz a kerepesi-út felől: elhatároztuk, miszerint az átló-útnak a víztoronytól a kerepesi-útig terjedő szakaszát a fővárosi pénz-alapból még a kiállítás megnyitása előtt ki fogjuk építeni. Másrészt pedig felkértük a székes főváros közönségét is, hogy a kerepesi-úttól az üllői-úti népligetig terjedő szakasz kiépítését hasonlókép gondoskodása tárgyává tenni szíveskedjék, annyival inkább, mert a városliget jelentékeny részében a kiállítás czéljaira vonatván el, az üdülni vágyó közönség az üllői-úti népligetre lesz utalva, melyhez tehát a közlekedésre szintén nagy szükség lesz. Végül érinteni kívánjuk itt a székes főváros amaz elhatározását, mely szerint a Hungária-körút nem 24 öl széles szakaszaira a 3 öles előkerttel való építkezés kötelezőleg kimondandó volna, a végből, hogy a 24 ölre leendő kiszélesítés elé újabb akadályok ne gördíttessenek. Ezt a módot azonban a czól elérésére alkalmasnak nem találtuk. A Hungária-körút ugyanis részben nyaraló-területen vonul el, hol nem az előkertes, hanem a nyaralószerű építkezést kell kívánni és arra itt gondolni sem lehet, hogy az út fele szabadon maradó terület valamikor az út kiszélesítésére el vonassák, mert ezzel a nyaralójelleg egészen tönkre tétetnék. Ott pedig, a hol az előkertes
