Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
IV. Az építési ügy szabályozása
86 leendő végleges szabályozását saját magának tartotta fenn, ezt is a fővárosi •közmunkák tanácsa által kidolgozandó javaslat alapján, ennek megtörténtéig ideiglenesen az egész építészeti ügy szabályozását a közmunkák tanácsára kivánta ruházni. Kitűnik ez éppen a törvény 22. §-ából, melynek a főváros által tulajdoníttatni kívánt azon értelme, hogy abban csak a szabályozási tervek, szabályozási elvek és szabályozási utasításokról van szó, csak akkor volna meg ilyen irányban, ha ez a §-ban így volna felemlítve és annak bekezdésében csak a szabályozási tervről volna szó. Minthogy azonban itt az építkezés ügye is megemlíttetik, az elvek és utasítások elől pedig a szabályozási jelző hiányzik, kétségtelen, hogy a törvény ideiglenesen, t. i. törvény létrejöttéig az egész építkezési ügy terén kivánta a közmunkák tanácsát az elvek és utasítások megállapításának jogával felruházni, a mi történhetik külön, vagy együttesen, egy szabályzatban is. Nem érinti a fővárosi közmunkák tanácsának e részbeni illetékességét a 23. § azon rendelkezése sem, hogy míg az építkezési ügy törvény által szabályozva nem lesz, a középítési bizottság véleménye alapján adatnak ki a tanács által a magánépítkezési engedélyek is —- nem érinti pedig azért, mert a megelőző 22. §-ban egészen világosan ki van mondva az, hogy a két város középítési bizottságai kötelesek mindenben szem előtt tartani azon szabályozási terveket, elveket és utasításokat, a melyeket a fővárosi közmunkák tanácsa általában megállapít, a miből önként következik, hogy a magánépítési engedélyek első fokú kiadására a tanács ugyan illetékes, de az engedély kiadását csak azon korlátok közt teheti, melyek a közmunkák tsnácsa által általános érvénynyel (általában) megállapított elvek és utasítások által megszabatnak; épen úgy, mint a hogy a törvény esetében is a tanács adhatná ki az építési engedélyeket, csak hogy a törvény korlátái között. Es miután a fentiek szerint a törvényhozás a főváros építkezési ügyének szabályozását, a főváros önkormányzati jogköréből kivonva, önmagának tartotta fenn, és ezáltal a főváros építkezési ügyét kivételes állapotba helyezve, e részbeni határozott rendelkezésig függőben tartotta, annak ideiglenes rendelkezéséről pedig fentiek szerint gondoskodott: a törvényhozásnak azóta keletkezett általános irányú rendelkezéseiből, melyek a főváros építkezési ügyét kifejezetten nem érintették, nevezetesen a fővárosnak az 1872. évi XXXVI. t. ez. 3 §-ban és az 1879. XL. t. cz.-ben általánoságban megadott szabályalkotási jogból nem következtethető, hogy az építkezési ügykörre is kiterjed, a melyre különleges törvény másképen indézkedett. Éppen azért nem tekinthető indokoltnak a közmunkák tanácsának azon eljárása, mely szerint az 1879. XL. t.-czikkel szemben magát kihágások és büntetések megállapítására feljogosítottnak nem vélvén, ily irányú helyi szabályrendelet alkotására a fővárost hívta fel, mert habár kétségtelen is, hogy a közmunkák tanácsa az 1879 XL. t. ez. alapján nem lehet jogositva rendőri kihágásokat és büntetéseket megállapítani, másrészről kétséget nem szenved, hogy miután az építkezési ügy nem a most idézett, hanem külön törvény alapján nyer ideiglenes szabályozást, és minthogy a fentebbiek szerint a törvényhozás intézkedéséig a közmunkák tanácsa által megállapított építkezési szabályok az irányadók : az építési ügy szabályozásának
