Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1892, 1893, 1894 (Budapest, 1895)
II. Dunai új hidak
72 új hidakkal kapcsolatos szabályozások terveit és jeleztük, hogy e tervek város-szabályozási szempontból leendő hozzájárulás végett a székes főváros közönségének tárgyalása alatt állanak. E tárgyalás eredménye lett az a határozat, melyet a székes főváros közönsége folyó évi február 28-án tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésében 223. szám alatt hozott s melyet */• alatt másolatban idecsatolni bátorkodunk. E szerint a Yámbáz-téri híddal, úgy a jobb- mint a balparton kapcsolatos szabályozást, továbbá az Eskü-téri híddal a jobbparton kapcsolatos szabályozást a székes főváros közönsége is változatlanul elfogadván, ezek a szabályozások végérvényesen megállapítottaknak tekintendők. Nem járult azonban a székes főváros közönsége az Eskü-téri híd balparti feljárójának kiképzésére és a vele összefüggés szabályozásra vonatkozó tervhez s e helyett a székes fővárosi tanácsot jobb terv előterjesztésére hívta fel, kijelentvén, hogy „a belvárosi plébánia-templomot nem tekinti oly elháríthatlan akadálynak, mely a helyes megoldásnak útját állana. E meglepő fordulat arra indít bennünket, hogy egyrészt az így felmerült vitás kérdés helyes megítélése, másrészt e tanács ellen intézett támadásokban nyilvánuló tévedések helyreigazítása végett röviden, de híven emlékezetébe idézzük Nagyméltóságodnak az Eskü-téri híd kérdésének megoldására vonatkozó tárgyalásokat. Tudvalevő, hogy kezdetben csak egy híd építéséről volt szó, s akkor az volt tüzetesen indokolt álláspontunk, hogy a híd főleg a teherforgalom és a jobbparti városrész közúti vaspályái összeköttetése érdekében a Yámbáz-téren, a belső körút tengelyében építtessék. A kereskedelemügyi ministeriumban a belügy-, pénzügy- és föld- mívelésügyi ministeriumnak, a fővárosi közmunkák tanácsa és a székes főváros közönségének részvételével 1891. év folyamán tartott értekezletek fejlesztették az ügyet oda, hogy a tárgyalások már két híd építésére irányultak, s a mi különösen az Eskü-téri hidat illeti, az értekezlet azon eszme elejtése után, hogy a hídhoz a pesti oldalon a kötő- és zsibárus-utcza szólesbítésével a Károly-kaszárnyán át a Károly-körútra nyittassák egy új útvonal, — a pesti oldalra vonatkozólag bárom tervet dolgozott ki. Az egyik terv szerint a Duna-utcza 22 méterre kiszélesítendő és a Curia épületén át a Ferencziek-teréig meghosszabbítandó lett volna; a másik terv értelmében a hídhoz szolgáló útvonal a templomtól 13 méter távolságra a belvárosi plébánia-épületen és a mögötte levő házakon keresztül a Sebestyén-téren és Sebestyón-utczán át a Hatvani-utcza torkolatáig vezetett volna; e tanács küldöttei által kidolgozott harmadik tervnek az volt az alapeszméje, hogy a Kerepesi-út folytatólag a Hatvani-utcza megfelelő kiszélesítésével egyenes irányban s megfelelő szélességben a dunapartig bosszabbíttassék meg. Az értekezlet ezen utóbbi tervet, mely tudvalevőleg a belvárosi plébánia-templomnak, a régi városházának és a kegyesrendiek épületének eltávolítását vonná maga után, — a legelőnyösebbnek, sőt absolute legjobbnak találta, s végrehajtását, ha a fel merülő kiadások fedezhetők, a legmelegebben ajánlotta.
