Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)
I. Vizmű
Minimális nyomás. Talajmagasságok. A + 12 m. magasan fék vö rétegvons határ gyanán van megálla pitva. Az általános nyomás maga sabbra emeli sének czél- szerütlen volta. Egy másik szempont, a mely a csőhálózatra nézve irányadó volt, a programmban volt megállapítva. A programul VII. pontja ugyanis előiija, bogy a vizmű akkópen tervezendő, miszerint az osztócsövekben a viz legalább 3 V2 atmoszféra és legföllebb 6 atmoszféra nyomás alatt álljon. Ezek a megállapított határok, a melyeken belül szabad a nyomás meghatározásánál mozogni. Azok az osztó csövek, a melyek a főcsövekből a szivattyútelep közvetetten közelében ágaznak ki, természetesen a legnagyobb nyomást szenvedik, s ennek nem szabad 6 atmoszférát meghaladnia. Azok az osztócsővek ellenben, a melyek a szivattyúteleptől legtávolabbra eső és legmagosabban fekvő területet szelik át, a legalacsonyabb nyomás alatt állanak, s ennek nem szabad az osztó csőben 3.5 m-nél kisebbnek lennie. Az I. lapon a talaj magasságok minden két m-re vett rétegvonalakkal vannak föltüntetve. Ezekből látható, hogy Pestnek legmélyebben fekvő részei, nevezetesen az ösmeretesen mélyen fekvő molnár-utcza, továbbá a Kerepesi ut és a Bakácstól- közé eső rósz általában véve + 6 és + 8 m. között fekszenek, mig Kőbánya talaja a domb lábánál + 30 m. magos s innét 51.5 m. magosságig emelkedik. A város jelenleg beópitett területének általános magos- sági. fekvése + 8 és + 10 m. között váltakozik. A talaj különféle magosságai között éles határvonalat képez a + 12 m. róteggörb éj e. Ez a déli oldalon a soroksári Dunaágnál a folyam partjától csak 300 m-nyi távolságban kezdődik és majdnem egyenes vonalban a vágóhíd mögött a Ludoviceum kertjén keresztül a kálvária hegy és a magy. kir. államvasutak központi személypályaudvara mellett észak felé húzódik, azután átmetszi a városliget keleti részét, s végül a Rákospatak lapályának határához csatlakozik. Mig egyrészt lefelé haladva nagyon hamar elérjük a -1- 10 m-es rótegvonalat, másrészt fölfelé a talaj gyorsan emelkedik és hamar eléri a + 15 és + 20 m. magosságot. így tehát a+ 12 m. magosság a nyomási viszonyok megállapítására [{nézve irányadó, mert az természetes határt képez az általános nyomás alatt -álló terület és azon terület között, a melynek magasabb nyomásra van szüksége. Ha a határt a + 12 m-es rétegvonal fölé akarnék helyezni, nem volna [-érdemes a + 15 vagy +18 m-es rótegvonalnál megállani, hanem akkor mindjárt + 20 m-re kellene áttérni., mert a szalag, a melyet a+ 15 m-ig való emelés által nyernénk, a talajnak gyors emelkedése folytán, kivált a terület déli oldalán — mint a rótegvonalakból látszik — olyan keskeny volna,
