Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1889, 1890, 1891 (Budapest)

I. Vizmű

mennyiséget állandóan szolgáltassa, e végből annak 24 órán át folyton működnie kell.

Miután a fogyasztás a nap külömböző szakában külömböző, ennélfogva a kevesebb fogyasztás óráiban, a több fogyasztás idejére, a szükségelt és az átlagos órai felhasználásnak megfelelő szűrt viz, megfelelő nagyságú tiszta víztartókban tartalékban tartandó.

Ellenkező esetben szükséges volna, a legnagyobb órai felhasználásnak megfelelő szűrő felületet az egész napon át üzemben tartani, a nyers viz szivattyúit pedig ezen legnagyobb órai foggyasztásnak megfelelő méretekben szerkeszteni, ha csak épúgy mint a használati viz részére nem lehetne a nyers víznél is, nyers viztartó illetve ülepedő medenczókben az időnkénti többlet fel- használást raktáron tartani. A tisztaviz medenczékben felhalmozott tartalék épen úgy, mint a többi viz. az előirt nyomás mellett bocsátandó a város rendelkezésére.

Ennélfogva a tisztaviz medenczét oly magasságban lehet elhelyezni, hogy a viz abból lefolyva már az ellátás részére szükséges nyomással bir. Ez esetben úgy a tiszta viz valamint a nyers viz szivattyúk is, a nap 24 órájában egyenletesen dolgozhatnak. A másik esetben a tisztaviz szivattyúk nem dolgozhatnak állandóan, hanem csak a változó órai szükségletnek megfelelően.

Munkájuk, magas nyomású viztartó nélkül változó, és e mellett a gépek járása úgy szabályozandó, hogy a szivattyúkra gyakorolt viznyomás változó fogyasztás mellett is megközelítőleg állandó maradjon, hasonlóan, mint a hogy ezt az állandóságot különben a magas nyomású viztartó vízmagassága eszközli.

Ha a városban az elosztó csővezeték elegendő nagy átmérővel bir, úgy hogy külömböző mennyiségek átfolyása mellett a súrlódási ellentállá- sok nem nagyon változók, a mi különben magas nyomású víztartókból való ellátásnál is szükséges, akkor a külömböző fogyasztási pontokon, direkt szivattyúzás mellett is ép úgy elérhető a vezetékekben a megközelitőleges állandó nyomás, mintha az ellátás egy magas nyomásn víztartóból történnék.

Hogy a minden igényeket kielégítő munka, ily módon is lehetséges, ha mindjárt a gépek üzemére nem is oly kényelemmel mint a folytatólagos üzem, kiegyenlítő medenczékkel, bizonyítja több városnak ekképeni vízellátása, például felhozom Berlint, a magas fekvésű őv kivételével.

Természetes, hogy fokozottabb géperőnek is elegendő vízkészletnek a legnagyobb fogyasztás óráira rendelkezésre kell állani, a mi Pest n az eddigi üzem mellett alig volt meg, és melynek csőhálózata a fennti követelményeknek sem igen felelhetett meg.

Ezen elmélkedésekből látható, hogy az az elhatározás, vájjon magas nyomású víztartók, tisztaviztartók és nyers víztartókkal tartassók-e fenn az üzem, műszakilag minden combinatióban egyenlően megoldható, és hogy a választott elrendezés az ellátásra nézve alig bir mérvadó jelentőséggé1.

Tulajdonképen csakis a költség kérdése a mérvadó tényező, de többnyire még fontosabbak a helyi viszonyok és abból folyólag a berendezéseknek gyakorlati kivihetősége.

Az a nézet, hogy az ellátás egy magas nyomású viztartó készletéből biztosabb, mint gépek által a pillanatnyi szükségletnek megfélelőleg szivattyúzva, a gépészet mai fejlettsége mellett többé nem tekinthető jogosultnak.