Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
91 A szükséglet meghatározása után áttérünk a felmerült különböző javaslatokra. Ezek közül Gráfenthal Vincze, Schedel István és Kohn Lipót javaslatai hosz- szasb tanulmányt igényelvén, jelenleg, mikor úgyszólván rögtönös segitség szüksége forog fenn, nézetünk szerint sem jöhetnek figyelembe. De az ellen, hogy a középitési bizottság javaslata értelmében tanulmányozás alá vétessenek, természetesen semmi észrevételünk. A Ganz és társa vasöntöde- és gépgyár - részvénytársaság, továbbá Kajlinger Mihály és Miklós Ödön javaslatai ellenben már egyenesen arra vannak szánva, hogy a vízhiányon minél előbb segítsenek. Ezekkel tehát ép úgy, mint a középitési bizottság, mi is tüzetesen foglalkoztunk. A mi első sorban a középitési bizottmány által elfogadásra ajánlott Ganz-féle tervezetet illeti, első pillanatra látható, hogy az Piefkének azon alapeszméjéből indul ki, mely szerint a folyóvíz először mesterségesen megszűrendő, azután természetes kavicsrétegbe bocsátandó és kutakba foglalva, onnan ismét kiemelendő lenne. Bővebb felvilágosítást ad erre vonatkozólag Piefke jelentése, mely Wein legutóbbi memorandumában fordításban egész terjedelmében közölve van. Piefke, a berlini egyik (stralaui) vizmü üzemi mérnöke, a vízmű tisztításának ezen elméletét, mely szerint a szűrés — saját szavaival élve — eszményi lenne, 1883-ban állította fel és terjesztette elő a berlini hatóságnak és arra vonatkozólag bővebb informatióval is bírunk, részint közvetlenül Piefkétől, részint Gill Henriktől, a berlini vízművek igazgatójától. E szerint kétségtelen, hogy a viz előbb rendes homokszűrőn megtisztítva, okvetlenül jobb lenne, ha még arra alkalmas óriási talajrétegen is áthaladna és élenyülve, a szerves anyagoktól a lehető legtökéletesebben megtisztulna, hőfoka és egyéb sajátságai tekintetében pedig szintén kedvező változáson menne át. De hogy ezen elméletnek a gyakorlati életbe való átültetése — csak némi kilátással a sikerre — megkísérelhető legyen, ez oly feltételhez van kötve, mely a természetben alig található fel, mert ahhoz vízhatlan réteggel teknő alakjában szorosan elzárolt oly talajra volna szükség, melyből a beléje bocsátott mesterségesen megszűrt vizet legalább nagyobb részben ismét visszaszerezhetjük. E feltétel nélkül a talajba bebocsátott, előbb mesterséges homokszűrőn megtisztított viz hatalmunk alól magát kivonva, emberileg ki nem számítható úton halad a föld gyomrában, a nélkül, hogy azt — legalább számot tevő mennyiségben — ismét felfoghatnók. E miatt a Piefke elméletét, mely különben — el kell ismerni — az eszményi jóra van irányozva, Berlin város hatósága sem fogadta el és Gill Henrik, ottani viz- müigazgató küldötteink előtt legújabban is oda nyilatkozott, hogy az eszme nem sorozható a gyakorlatias törekvések közé. Mi tehát Piefke elméletének viszonyaink között gyakorlati szempontból nem lehetünk hívei; mert a mit Berlin gazdag városa pénzügyi tekinteteknél fogva mellőzni volt kénytelen, abba nézetünk szerint Budapest bele nem foghat. Azt hiszszük, még kevésbé hajolhat affelé a t, főv. Közönség, a kinek a mesterséges szűrés költ12*
