Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)

IV. Vizvezeték

egy emberre a mondottakhoz képest nem kevesebb, mint 186 liter szűrt viz esik, mert ez utóbbi alapon a szűrt viz napi mennyisége — számításba véve egyfelől a gyűlcső emlitett elvágását, másfelől a Margithidon túl nyert kiterjesztését és a Budáról átvezetett vizet — 56.000 köbméterre volt teendő.

Tekintve, hogy a fejenkinti és naponkinti maximalis szükségletet általában 150 literrel számítják és ennek a nyári legtúlzottabb fogyasztás idejében is elégnek kellene lennie, csodálatos volt, hogy nálunk télen, tehát a legkisebb fogyasztás idejében 130 s illetőleg 186 liter nem volna elegendő.

Mondatott, hogy a vízhiánynak a közönség pazarlása az oka; de ez a körülmény a rejtélyt egymagában alig fejtheti meg. Németországban sok nagy város van, a hol a vízmérők intézménye szintén nincs elfogadva, a hol tehát a közönség ellenőrzés nélkül fogyasztja a vizet, ép úgy, mint nálunk, s mégis hivatalos adatok tesznek róla tanúságot, hogy pl. Stettinben (100.000 lakos) egy ember átlag nem fogyaszt többet naponkint, mint 80—100 litert; Drezdában (240.000 lakos) 52—145 litert, Altonában (100.000 lakos) 140 litert. A hol vízmérők vannak, ott a fogyasztás feltűnően csekélyebb, pl. Boroszlóban (310.000 lakos) 50—103 liter, Berlinben (1,400.000 lakos) 45—103 liter, Braunschweigban (85.000 lakos) 65 liter, Lipcsében 857* liter, mely számok közül a kisebbek a téli, a nagyobbak a nyári fogyasztásra vonatkoznak.

Fontolóra véve ez adatokat és körülményeinket, nincsen ok arra, hogy Budapesten akkora pazarlás lenne feltételezhető, hogy a téli legkisebb fogyasztás idejében többre lenne szükségünk, mint másutt a legnagyobb nyári fogyasztás idejében.

A felsorolt adatok szerint tehát, főleg téli évszakban, fejenkint és naponkint 130—186 liternek nálunk is elégnek kellene lenni; miért is abból a körülményből, hogy tényleg nincs elégséges szűrt vizünk, csak azt lehet következtetni, hogy vagy nincs meg az a vízmennyiség, melyet a vizműigazgató meglevőnek állít, vagy pedig a vízvezetékben s illetve a kezelésben kell hibának lenni.

Felhívtuk ennélfogva a fővárost, vizsgálja meg tüzetesen, mi az igazi oka a meglepő mérvben bekövetkezett vízhiánynak s annak, hogy a szüretien vízvezetéki viz sokkal piszkosabb, mint a Dunában folyó viz?

Szükségesnek találtuk e vizsgálatot annyival inkább, mert bárminő égetők voltak a bajok, a segítség módja és mérve iránt csak a bajok okainak felderítése után véltünk helyesen intézkedhetni.

Tudomására hoztuk egyszersmind a fővárosnak, hogy az emlitett körülmények között — mig a végleges vízmű ki nem épül — a csőhálózat újabb kiterjesztéséhez nem fogunk járulni, nehogy a kiterjesztés folytán a bajok esetleg még inkább fokozódjanak; felszólítottuk továbbá, hogy az utczák és terek locsolását a vízcsapokkal járó pazarlás elkerülése s általában a szűrt vízzel való takarékoskodás czéljából ezentúl öntöző kocsikkal végeztesse s ilyen kocsikról a szükséges számban mielőbb gondoskodjék.

Végre kijelentettük, hogy a legnagyobb készséggel fogjuk a fővárost mindabban támogatni, a mit ideiglenes segítségül szükségesnek vél s ebbeli határozatát nemcsak