Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
79 — szakértők eléje helyezik a jóság magasabb fokozatával biró, de a mellett minőségében változó viznek is. Lehet-e a megjelölt helyen ilyen állandóan egyminőségű jó vizre kilátásunk, e kérdésre a meghallgatott szakértők véleményeiben egyenes feleletet nem találunk; de bármennyire szétágazók legyenek is a szakértők nézetei, az mégis megállapítható, hogy a káposztás-megyeri Dunaparton fektetendő gyülcsőbe különféle vizek idő és hely szerint különböző arányban fogván benyomulni, a kiszolgáltatandó viz ehhez képest időnkint szintén változó minőségű lenne. Már a tervező kilátásba veszi és valamennyi szakértő erősiti, de a dolog természete szerint sem lehet másként, hogy a gyűlcső nemcsak a Dunából fogja vizét nyerni, hanem az részben ama talajvizeket is felfogja, melyek a Duna felé lejtenek s melyek között — szívesen megengedjük — források is vannak. Ezen talajvizek változó minőségének pedig már a megejtett kutatások nyújtják tanúságát, melyek a lemélyitett fúrlyukak vizét különböző helyen különböző minőségűnek találták. Ha a különböző származású és természetű vizeknek vegyülési aránya mindig ugyanaz volna, úgy a kiszolgáltatandó viz végeredményében természetesen mindig azonos minőségű lenne. De minthogy a feltételek, melyektől a vízszintes kút vizeinek mennyisége egyenkint függ, a természet berendezése szerint mindig mások és mások, ennélfogva a gyűlcsőben bekövetkező vegyülésük arányszámának is szükségképen változnia kell, a kisebb-nagyobb Duna-vizállás és a légköri csapadékok kisebb-nagyobb mennyisége szerint. S ha a fentiekhez képest megkivántatik, hogy az ártatlan természetű vizek is csak bizonyos feltételek alatt jussanak a gyülcsőbe, az meg épen feltétlen követelmény, hogy az ártalmas természetű vizek ahhoz egyáltalán ne férkőzhessenek, mire nézve a körülményekben szintén nem találunk megnyugvást. Azon ponttól ugyanis, hol a szivattyú-telep elhelyezendő volna, alig 2 kilo- méternyi távolságra Dunakeszi községe fekszik, mely mesterséges lecsapolással nem bir. Közvetlenül a Dunaparthoz csatlakozó terület — csekély emelkedést leszámítva — nagyobbrészt lapos és a folyam áradási területét képezi. E terület keleti szélén az éjszakkeletre fekvő magaslatokról lejtő forrás- és talajvizek több helyen felszínre jutnak és posványságokat képeznek, melyek a gyűlcső vonalától átlag csak 900 méterre fekszenek. A tervezett szivattyúteleptől 700 méternyire a gyűlcső vonalától alig 100 méternyire egy téglavető agyaggödre és az egész vonal mentén még más kiaknázás alatt álló agyaggödrök is vannak, melyekben a talaj és folyóvíz összevegyül s az időjárás s a folyam vízállásához képest kisebb-nagyobb mérvet öltve, ide-oda mozog és fertőzött tócsákat képez. A gyűlcső vonalának déli vége felé egy enyvgyár van és az e mellett fúróit lyuk vize már fertőzöttnek találtatott. Ezekhez járul, hogy a terület egyik része rendes művelés alatt áll, másik része legelő; a posványokat ruha- és állatmosásra használják és ez utóbbiak nyáron a falu csürhéjének képezik tartózkodási helyét. A felsorolt körülményekből műszaki osztályunk és Sir Francis Bolton következtetik, hogy a tervezett gyűlcső vize fertőzésnek van kitéve, mely véleményüket
