Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
— 56 — hogy a budai vízmű 25—30 évig még megteszi a szolgálatot, csalatkoznánk, ennek mindössze az lesz a következése, hogy nem 30 év múlva, hanem valamikor előbb kell megtenni a beruházást arra, hogy Buda is az új vízműből nyerje vizét. Visszatérve a vízmű építésével kapcsolatos további teendőkre, jelezzük, hogy a szivattyú-telepből a nyomcsövek egy, a telep alsó végén építendő és közlekedésre is használandó hídon vezettetnének Ó-Budán át a III. kér. lelkész-utczáig, hol a mostani nyomcsővel egyesülnének. Innen kezdve e létező nyomcsövön kívül egy, esetleg még kettő volna a várhegy éjszaknyugoti sarka körül a Szent-Gellérthegyre vezetendő, hova + 100 méter magasságban a főmedenczét tervezzük, mely egyelőre 20.000 köbméter viz befogadására szolgáljon, de úgy építtessék, hogy 35.000 köbméter viz számára fokozatosan kibővithető legyen. E magasnyomású medencze vize egyfelől a 95 méteren alul fekvő jobbparti területet látná el, másfelől a vámháznál építendő hídon a főváros balparti oldalára vezettetnék. A hidra fektetendő nyomcsövek a Kálvin-téren fognak találkozni a meglevőkkel. A balparti csőhálózat megfelelő kiegészítés mellett a sugáralak helyett a keringési rendszerre lenne átalakítandó, hogy a víznek meglegyen a szükséges folytonos mozgása. Ezen elrendezés szerint tehát az egész balpart, valamint a jobbpart lakott részei és a szomszédos magaslatok egyenletes és elegendő nyomás alatt vezetett vízzel lesznek ellátva és pedig nem a nyomcsövekből, hanem a medenczéből kiágazó külön elosztási csövekből. Végre még csak a vámházi hid építésére kívánjuk megjegyezni, hogy e hid köztudomás szerint általános közlekedési okokból legkésőbb pár év múlva amúgy is létesítendő volna. Tervezetünk nem okvetlenül kívánja, hogy a hid épen a vámháznál építtessék, de az általunk javasolt vízműre nézve is előnyösebb volna, ha ott épülne. A viz átvezetésére továbbá hid nem is elkerülhetetlenül szükséges. Történhetik ezen átvezetés a folyam alatt elhelyezendő alagútban is, de ezért a sokkal czélszerűbb hídépítést alig volna érdemes elejteni Az alagút ugyanis, melynek legmélyebb pontja legalább 13-65 méterre jönne a sempont alá, oly tágasra lenne építendő, hogy benne 4 db. 1000 mm. cső úgy legyen elhelyezhető, hogy azokhoz minden oldalról kényelmesen hozzá lehessen férni, minélfogva a hozzá tartozó két beszálló aknával és egyéb építményekkel együtt legkevesebb egy millió frtba kerülne. Továbbá az alagúti berendezésnek az a nagy hátránya van, hogy ha megsérül, vagy benne csőtörés fordul elő, az alagút vízzel telnék meg, a javítási munkák nagy nehézséggel járnának s igen költségesek volnának, sőt már rendes csőtisztítás alkalmával is géperővel kellene a vizet a mélységből kiemelni. A főcsövek fektetésénél sem volna általa jelentékenyebb megtakarítás elérhető és mindezek mellett tekintetbe veendő különösen az, hogy az alagút összes költségei a vízmű terhére esnének és nem jövedelmezne, ellenben a hid költségei csak részben háríthatok a vízműre, közszükségletnek felelne meg és jövedelmezne is. Önként értetik, hogy a mennyiben a viz átvezetése hídon történnék, az oly
