Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)

IV. Vizvezeték

— 46

léptek volna fel s nincs eset arra, hogy az ily helyeken netán mégis járványszerűen fellépett betegségek oka a viz lett volna, ellenkezőleg csak a mesterségesen szűrt viznek köszönhették, hogy járványoktól körülvéve, ezek pusztítását maguktól elhári- taniok sikerült.

Áttérünk most a vízmennyiség számítására, melyet a tervezet végrehajtása esetében addig is remélhetnénk, mig a szűrők betömődése bekövetkezik.

A tervező úgy számit, hogy a budai gyűlcsatorna, ha víztükre egy m.-rel van mélyebben a Duna víztükrénél, folyóméterenkint és 54 óránkint 50 köbméter vizet ad; a káposztásmegyeri gyűlcsatorna tehát folyóméterenkint és 24 óránkint biztosan fog adni legalább 25 köbmétert, mert a körülmények azonosak.

E számítás azonban meg nem állhat, két okból.

1. Eltekintve attól, hogy a budai vízmű csak néhány év óta van működésben, tehát már ezért sem képezhet biztos számítási alapot, — Nászai javaslatának tárgyalásánál kimutattuk, hogy mostani szolgáltatási képessége nem normális — mert gyűlcsatornájából a viz jelenleg a megengedhető szűrési sebességnek körülbelül ötszörösével emeltetik ki. És itt nem szabad feledni, hogy mai vízmüveinknél a szükség kényszere alatt nem annyira jó, mint inkább elegendő vízre törekszünk.

2. A körülmények is nagyon különbözők. A gyülcső Budán 5*io m.-rel fekszik a sempont alatt, Káposztás-Megyeren pedig csak 1 m.-rel jönne a sempont alá. Bizonyára óriási különbség!

E tarthatatlan számítás helyett, mint 1884-ben, most is azt mondjuk s a dolog természetéből is következik, hogy a gyűlcsatorna annyi vizet ad, a menynyit a szűrőfelület beléjuttat; s hogy azt helyesen számíthassuk, tisztába kell jönnünk nem azzal, van-e valami hasonlóság a káposztásmegyeri és budai kavicsréteg között, hanem azon tényezőkkel, melyektől a gyűlcsatorna vízmennyisége valóban függ és ezek a következők:

1. a szürőfelület magassága;

2. szűrési sebesség;

3. a gyűlcső hosszúsága.

Mindezek közelebbi meghatározást igényelnek.

A mi a szűrőfelületet illeti, képzeljünk egy függőleges síkot azon vonalon

keresztül, hol a folyó vize a partot érinti. Ezen síknak azon része, mely a folyó

víztükre és a gyülcső feneke között terül el, képezi a szűrőfelületet, melynek csak

magasságát szükséges számításunkhoz ismerni. Meghatározza e magasságot a folyam mindenkori vízállása.

A szűrési sebességgel a vízmű ügyében meghallgatott szakértők — Sir Francis Boltont kivéve — egyáltalában nem foglalkoztak, pedig ez azon tényező, melytől nem kisebb érdekünk, mint a viz minősége függ. Mert miért oly jók a mélységből felszínre jövő forrásvizek? Ennek egyszerű oka az, hogy a légköri csapadékokból származó viz a föld rétegein keresztül igen lassan, csupán önsúlyától ösztönözve teszi meg a hosszú és kerülő utat, mig a földalatti medenczébe jut, honnan aztán physi- kailag alkalmas helyen forrás alakjában napfényre jő. Kitetszik ebből, hogy a szűrési