Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
— 42 nya, jelesen az éjszaki 7«oo, a déli V1500 eséssel bírna. Számításba van véve, hogy a gyűlcső később mindkét végén meghosszabbítható lesz. A viz két nyomcsőben vezettetnék a balparti városrészbe, melynek csőhálózata egyúttal nagyobb nyomcsövekkel kiegészítendő, a fő- és mellékcsövek pedig a viznyomás fokozása czéljából nagyobb méretüekkel kicserélendők volnának. Fő vonásaiban ez azon tervezet melyet a főváros kivitelre elfogadott. A természetes szűrők első és főfeltétele, hogy a gyűlcsőbe összegyűlő viz a felülről jövő fertőzés ellen tökéletesen biztosítva legyen. Biztosítva lesz-e Káposztás- Megyeren? Vizsgáljuk meg e kérdést a helyi körülmények számbavételével. Az előterjesztett tervből látható, hogy azon ponttól, hol a szivattyú-telep elhelyezendő volna, alig 2 kilométernyi távolságra Duna-Keszi községe fekszik. A falu hossza a dunaparttal párhuzamosan mérve 1.100 f. méter; 4.000 főnyi lakossága 42'5 hectár (körülbelül 73 hold) területen helyezkedik el. Közvetlenül a dunaparthoz csatlakozó terület — csekély emelkedést leszámítva — nagyobbrészt lapos és a Duna áradási területét képezi. E terület keleti szélén az éjszakkelet felé fekvő magaslatokról lejtő forrás- és talajvizek több helyen felszínre jutnak és posványságot képeznek, melyek a tervezett gyűlcső vonalától átlag csak 900 méterre fekszenek. Továbbá a tervezett szivattyú-teleptől 700 méternyire és a gyűlcső vonalától alig 100 méternyire egy téglavető agyaggödre, az egész vonal mentén pedig még más, kiaknázás alatt álló agyaggödrök is vannak, melyekben a talaj- és folyóvíz összegyűlvén, az időjárás és a folyam vízállásához képest kisebb-nagyobb mértékben ide-oda mozogva, fertőzött tócsákat képez. Ezekhez járul, hogy a terület egyik része rendes művelés alatt áll, másik része legelő, a posványságokat ruha- és állatmosásra használják és ez utóbbiak nyáron különösen a falu csürhéjének képezik állandó tartózkodási helyét. Hacsak a terület ezen egyszerű leírását veszszük, nem lehet kétséges, hogy Káposztás-Megyeren azon talajvizek, melyek a szándékba vett gyűlcső vizének minőségére határozó befolyást gyakorolnak, nagymérvű fertőzésnek vannak kitéve s annál több és alaposabb aggodalomra adnak okot, mert a gyülcsőig teendő rövid utjokban nem homokon, hanem tufa-ágyon folyván, kellőleg meg nem tisztulhatnak, mire nézve tekintetbe veendő még az is, hogy a föld termőrétegének felső részében különben is nagy bakteria-tartalom emberek és állatok ott tartózkodása következtében rendkívül nagy mérveket vesz fel.* Ugyancsak a fertőzésre vonatkozólag Sir Francis Bolton azt mondja:** »Itt a föl dm ívelés teljes megszüntetése volna szükséges, mivel a folytonosszivattyúzás által lej eb b szállított alvizek árjával együtt kétségtelenül fertőztetett felvizek is közvetlenül a gyűlcsőbe jutnának.« Továbbá: >A (1. a fúrlyukak helyrajzát) V. X. V. W. Z. A3 S3-val jelölt * Hüeppe, dr. Koch, Miguel, Bermer és mások kimutatták, hogy a humus-homokos talajban 3 méter mélységben egy köbcentiméter földben 3 millió és 6 méter mélységben még mindig másfél millió bakteria csoport (colomén) van ; lakott területen pedig, vagy ennek közelében, 3 méter mélységben 45 millió és 5 méter mélységben még mindig 5 millió bakteria-csoport található. ** L. tárgyalási iratok III. füzet 275. és 277. lapját.
