Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IV. Vizvezeték
34 Csak midőn oly helyeken is, melyek vegyészetiig tiszta vizzel voltak ellátva, nagy vehementiával léptek fel a különböző járványos betegségek, jutottak tapasztalás utján ama meggyőződésre, hogy a vegyészetiig jónak talált viz is oly élő lényeket tartalmazhat, melyek az emberi vagy állati testbe jutva, veszedelmes betegségek okozóivá lesznek * A kutatás ez irányban egész annak megállapításáig ment, hogy a viz csaknem mindig ugyanazon bakteriákat tartalmazta, melyek már előbb az illető betegség jellemző baktériájaként voltak elismerve. A vízvezetéki viz minőségét Pasteur és dr. Koch tették legelőbb biológiai, vagyis inkább bakteorologiai vizsgálódás és kísérlet tárgyává; utánuk pedig igen sokan foglalkoztak e nagy horderejű kérdéssel; igy Angliában Sir Francis Bolton, dr. P. F. Frankland, Crookes, dr. Tidy, Odling, Sedgwick, Richardson, Letheby és mások; Francziaországban Dumas, Chalot stb.; Németországban Virchow, Piefke, Pettenkoffer, Guning, Liborius, Brefeld, Wolfhügel, Thiemsen, Hüeppe stb., mindmegannyian hires vegyészek, orvosok vagy vízvezetéki szakférfiak. Vizsgálódásaik eredményét a következő két pontban foglalhatjuk össze: 1- ször. A vegyészetileg tisztának, jónak talált viz biológiai tekintetben még igen ártalmas lehet; viszont a vegyészetileg nem egészen kifogástalan viz még nem szükségképen rossz is, sőt jobb lehet a vegyészeti szempontból tiszta, de biológiai szempontból tisztátalan víznél. (Dr. Koch, Virchow, Hüeppe stb.) A vegyi elemzésnél a vízben élő organizmusok műtét közben megsemmisittetnek, azok jelenléte tehát ez úton meg nem állapítható; minélfogva az ivóvíz minőségének megítélésénél csak a biológiai vizsgálat eredménye lehet irányadó, a vegyi vizsgálat pedig csak annyiban szükséges, hogy általa az ártalmas ásványok és szervetlen képletek jelenléte megállapítható legyen. (Dr. Frankland, Piefke, Hüeppe.) 2- szór. A természetben található vizek csak akkor vehetők megnyugvással igénybe, ha biológiai és vegyészeti tisztaságuk mellett a fertőzés ellen a fogyasztóig teendő egész útjukban teljesen biztosítva vannak, értvén a fertőzés alatt nemcsak ártalmas anyagnak, hanem különösen oly organismusoknak — habár csekély mértékben — bejutását, melyek természetüknél fogva gyorsan szaporodván, a vizet, mire a fogyasztóhoz ér, ártalmassá teszik. Vannak (az u. n. Pettenkoffer-iskola), a kik e kérdésekkel foglalkozván, tagadják, hogy a víznek oly nagy befolyása volna a betegségek előidézésére és terjesztésére; de e nézetet a múlt évben Bécsben tartott egészségügyi congressuson részt vett, mintegy 3000 szakférfiú közül alig 5% vallotta magáénak, az Angolországban ugyancsak a múlt évben tartott congressuson pedig annak egy hive sem volt. A felsorolt hét viznyerési módozatot a mennyiség szempontjából vizsgálva, különbséget kell tenni azon vizek között, melyek vegyészeti és biológiai szempontból qualificálva lévén, úgy használtatnak fel, a mint a természetben találtatnak és azon vizek között, melyek a kiszolgáltatás előtt egy, vagy más módon tisztításnak vettetnek alá. * Dr. Frankland P. F. a londoni vízellátásra felügyelő országos bizottság vegyésze : »Über die Reinigung von Wasser und Entfernungen von Mikroorganismen.« Journal of the Society of Chemical-Industry.
