Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)

I. Szabályozás

ő feladatát képező utczarendezési munkákat valamely eleve megállapított határidő alatt tényleg szintén végrehajtandó a.

A VIII. kér. népszinház-utcza megnyitása. Már az általános szabályozási terv megállapításakor ismeretes volt, hogy a kerepesi-út mellett jobbra balra oly közlekedési erekről kell gondoskodni, melyek a kerepesi-út növekedő forgalmát megosztani alkalmasak legyenek. Ezzel a rendeltetéssel bir a dohány-utcza, melynek folytatásában a személypályaudvar indulási oldalához vezető utczákról kellőleg gondoskodtunk a szabályozási tervben; ez a rendeltetése továbbá a népszínház-utczának is, mely a régi sertéskereskedő-utcza irányában a Teleky-téren által a köztemető déli sarkához vezet, hogy a köztemető és a Kőbánya felé igyekvő forgalom felvételével a kerepesi-uton könnyítsen. Miután ennek szüksége főleg a magyar államvasutak személy- pályaudvarának megnyitása óta nagyon is előtérbe nyomult, elodázbatlanná vált különösen a népszínház-utczát megnyitni, annyival is inkább, mert a másik irány, a dohány-utcza és folytatásának kiépítése, bár a kezdeményezést e részben sem mulasztottuk el, pénzügyi nehézségek miatt csak később következhetik be. A népszinház-utcza megnyitása czéljából szükséges kisajátítások részben a fővárost, részben minket illettek. Akkor ugyanis, mikor a főváros a népszínház telkéből a nagy körútra elesett területet átengedte ingyen, ennek ellenében szerződésileg magunkra vállaltuk a kerepesi-uti Kasselik-féle ingatlan kisajátítását. Az utczanyitással kapcsolatos kisajátítások és egyéb előintézkedések a fővárosnál is, nálunk is serényen folytak, minden bonyodalom nélkül; fennakadás csupán a Kasselik-féle ház kisajátításánál állott be, melynek tulajdonosai a legmakacsabbul ellenezték a kisajátítási tervet és minden lépést, melyet a szabályozás végrehajtása érdekében tettünk. De végre is sikerült a kisajátítási pert odáig fejleszteni, hogy a szabályozáshoz szükségelt ingatlan rész birtokába biróilag bevezettettünk és 1886. tavaszán a népszinház-utczát ennek folytán megnyithattuk és rendezés végett a fővárosnak átadhattuk.

Ekként az az utczavonal, mely a kerepesi-utból a népszínház mellett kiágazva a kerepesi-uti köztemető déli sarkáig tervezve volt, ma már megnyitva készen áll. A forgalom megosztását azonban — sajnálatunkra — nem eszközölheti abban a mérvben, mint azt terveztük és reméltük. Eredetileg ugyanis az volt szándékolva, hogy a közúti vaspálya kőbányai és köztemetői vonala a népszinház-utczára tétetik át és ez elmaradt, mert az utcza az új vasutvállalat ama vonala által lesz igénybe véve, a mely a keresztúri dűlői új temetőhöz van tervezve. A kőbányai közúti vaspályái forgalom tehát továbbra is a kerepesi-uton marad, noha ez a nélkül is túlságosan meg van terhelve.

A VIII. kér. Kemény Zsigmond-utcza folytatólagos megnyitását, a losonczi- és prater-utczák között, a főváros kész lett volna az érdekelt telektulajdonosok szorgalmazására végrehajtani, ha az érdekeltség megajánlott hozzájárulásán felül még megkivántató 5.200 frtnyi költséget fele részben magunkra vállaljuk. A főváros e kívánságának azonban már elvi szempontból nem tehettünk eleget, mert ez az utczanyitás a legtávolabbról sem tartozik a kezelésünk alatt álló fővárosi pénzalap feladatai közé. Eltekintve ugyanis attól, hogy az utcza megnyitásának —