Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)

X. Távirda és telephon

Távirda és telephon.

A legnevezetesebb, mit e rovat alatt közölhetünk, az 1888. évi XXXI. t.-cz. alkotása, mely a távirda, távbeszélő és egyéb villamos berendezések engedélyezésének módozatait és feltételeit szabályozza.

E törvényczikk által az engedélyezés a kereskedelmi ministernek lévén fentartva, mi csak az előzetesen megtartatni szokott közigazgatási bejáráson jutunk alkalomhoz, a tervek iránt felmerülő észrevételeink érvényesitésére.

Erre vonatkozólag mindig azt az elvet igyekszünk lehetőleg érvényre juttatni, hogy a nyomjelzők a házak tetején s akként vezettessenek, hogy az utczákat minél kevesebbszer keresztezzék.

A hálózat kiterjesztést nyert:

a Terézvárosi és Pálffy-téri tűzoltó őrség épületei között; a gubacsi határban elhelyezett tüzőrséghez; a szegényház-utczai tüzőrséghez;

a dunagőzhajózási társulat ó-budai nagyszigeten levő gyártelepe és a III. kér. tüzőrség között;

az újépület, Károly-laktanya és üllői-úti laktanya között; a magyar államvasutak központi személypályaudvarához; a ferenczvárosi teherpályaudvarhoz;

O-Budának több pontja között tűzjelző rendeztetett be; a helyi érdekű vasutaknál; a kis-czelli-utcza mentén, a katonai kórházhoz;

Kőbánya néhány gyártelepe között; a pilis-csabai katonai táborba.