Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1886, 1887, 1888 (Budapest, 1890)
IX. Vasutak
152 — eszközöltetnők, felmerülendő kiadásaink tekintetében a biztosítéknak, mint kézi zálognak a birói beavatkozás mellőzésével leendő értékesitése utján magunkat közvetlenül kielégíthessük. Vállalkozók ez óvadékot letevén s velük a főváros a szerződést megkötvén, a közmunka- és közlekedési minister úrtól a vasút épitésére az engedélyt elnyerték. Ezt mindjárt a kivitel is követte, az eredeti tervtől azzal az eltéréssel, hogy a vasút kikötésünk folytán a Teréz-körutnak nem nyugoti, hanem keleti oldalán fektettetett le. Üzemben van 1887. ősz óta s tapasztalás szerint a próba sikerültnek mondható, a közönség tetszését pedig teljesen megnyerte. Ennek kell tulajdonítani, hogy a vállalat egy év múltán, 1888. végén e vasútnak a kerepesi-útig leendő meghosszabbítását kérelmezte, a mit az illetékes hatóságok készségesen meg is engedtek, az eredeti feltételeket és kikötéseket változatlanul kiterjesztve a folytatólagos szakaszra is. A nagykörúti közúti vaspálya. A nagykörút kétségtelenül a közúti vaspályái hálózatnak is egyik legfontosabb vonalát van hivatva képezni, elannyira, hogy azt az illetékes hatóságok kezdettől fogva egy önálló hálózat alapjául tekintették s f'entartották az engedélyesnek, hogy a staczió-utczai, Podmaniczky-utczai és a köztemetői vasutakat mind beválthassa. Miután a nagykörút felülről az üllői-útig, sőt részben a Ferencz-körut is még van nyitva, elkövetkezett az ideje annak, hogy közúti vaspályával ellátása iránt gondoskodás történjék. Alkalmul szolgált ehhez, hogy elnyeréséért mind a két közúti vaspályái vállalat folyamodott a fővároshoz, mely azonban e kérvények mellőzésével közgyűlési határozattal utasitotta a fővárosi tanácsot, hogy a szóban forgó vasútra vonatkozólag az általános feltételeket kidolgozván, a pályázat kiirása végett készítsen előterjesztést. E határozat elénk terjesztetvén, mi azt helyben hagytuk. A köztemetői vasút. A balparti új köztemető helyéül a fővárosi közegészségügyi bizottság ajánlatára tudvalevőleg a X. kér. keresztúri dűlő fogadtatott el, mely a népszinháztól számitva 10 kilométer távolságra fekszik. Midőn kérdés volt még, hova jöjjön az új köztemető, e tanács azok sorában foglalt állást, a kik a keresztúri dűlőt ellenezték. Megnyugtatásunkra annak idején az mondatott, hogy a temető a várossal vasúti összeköttetést nyerend és e mellett a távolság miatt támadt aggodalom magától elesik. Helyesen lett-e a temető helye közegészségi s azon más érdekek szempontjából megválasztva, melyek itt döntő súlylyal bírnak, ennek a fejtegetése a bevégzett ténynyel szemben czéltalan volna.
