Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1884. évi működéséről - III. Nagy körút
— 35 — zási telkek után és a kisajátítási járulék fejében befolyandó összegeket a nagy körútba fektethesse. 7- szer. Ezen felül az állam részéről a munkálatokra az időnkénti szükségletnek megfelelő, kamatnélküli előlegek adassanak. 8- szor. A kisajátítási járulék folyó ölek szerint, már most szám szerint meghatároztassék, az esedékesség és beszedés módozatai a javaslat értelmében állapíttassanak meg. 9- szer. E járulékon kivül kötelesek legyenek a telektulajdonosok még a járdafektetési járulékot is fizetni. 10- szer. A rendkívüli adómentességre nézve a 10 évi határidő a javaslat értelmében számíttassák. 11- szer. Ez adózási kedvezmény oly egyemeletes házakra is kiterjesztessék, melyek a második emelet felépítésére is alkalmas alapfalakkal bírnak. A vegyes bizottmány ezzel tárgyalásait befejezvén,’ báró Podmaniczky Frigyes az ülést oly kijelentéssel zárja be, miszerint a jegyzőkönyv két eredeti példányban fog kiállíttatni, melyek egyike a közmunkák tanácsa, másika pedig a főváros részére leend kézbesítve. Kelt Budapesten, 1884. évi január hó 21-én. Podmaniczky Frigyes, s. k. Garancsy Mihály, s. k. elnök. jegyző. Rupp Imre, s. k. előadó. A főváros küldöttei: Gerlóczy Károly, .9. A, alpolgármester. Nyiry Lajos, v. k. Scheich Károly, s. k. Fuchs Gusztáv, .9. k. Steiger Gyula, s. k. Györy Elek, s. k. Preuszner József s. k. Rózsa Péter, s. k., jegyző. A fővárosi közmunkák tanácsa küldöttei: Dr. Országit Sándor, s.k. Ribáry József,s. k. B. Lipthay Béla, s. k. Lukács Antal, s. k. Pucher József, s. k. A fentebbi megállapodások eredménye az 1884. évi XVII. törvényczikkben nyilvánul, mely által a nagy kőrút sorsa teljesen biztosítva lett. Midőn ezért a magas kormánynak és a törvényhozásnak őszinte köszönetét mondunk, egyszersmind lehetetlen meg nem emlékeznünk arról az áldozatkészségről, melylyel a főváros is előmozdítani törekedett, hogy a körút valóban mielőbb kiépüljön. Az idézett törvényczikk folytán oly helyzetbe jutottunk, hogy a kisajátítá- tásokat nagyobb mérvben tehettük folyamatba, a lehetőségig törekvésünket oda irányozván, hogy mindenek előtt azon ingatlanok álljanak rendelkezésünkre, a melyekre leghamarabb szükség lesz.