Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1884. évi működéséről - III. Nagy körút

házi és mellékcsatornák mintegy . . , 170,000 frt,

vízvezeték „ ... 70,000 „

a keresztntczák csatlakozása mintegy . 200,000 ,,

Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy körúti telkeken az építkezés előmozdítása czéljából engedélyezett rendkívüli adómentesség folytán a főváros pénztára 15 évig ezek után mi bevételt sem fog élvezni, s hogy azontúl is további 15 évig csak igen csekély leend azon összeg, mely községi adó fejében be- folyand. A főváros tehát ezen adómentesség által szintén nem kevéssé járul a nagy körút czéljának előmozdításához.

Mindezen áldozatok meghozatalát a főváros képviselői nem kivánják egyéb feltételhez kötni, mint csupán ahhoz, hogy a czél megvalósíttassák, vagyis, hogy a nagy körút kiépítése törvény által elrendeltessék, s ha a közmunkák tanácsa a kivitellel megbízatik, ebben teljesen megnyugosznak.

Miután pedig az említett czélt csak akkor tekinthetik biztosítottnak, ha a körút költségeinél mutatkozó hiány fedezéséről gondoskodás történik, ez pedig az adott viszonyok között mástól, mint a m. kormánytól ki nem indulhat, a főváros képviselői kivánják, miszerint némi áldozat az állam részéről is hozassák. Szóló méltányolja az állam pénzügyi viszonyait, épp úgy, mint maguk a kormány tagjai s éppen azért nem óhajtja az államnak egyenes megterheltetését a körút költségeivel, de meg van a mód találva arra nézve, hogy az állam részéről ily direct meg- terheltetés nélkül is biztosíttassák a hiánynak a fedezése, akként t. i., hogy a sugárút létesítésére a sorsolási kölcsönből adott előlegnek még vissza nem fizetett 1.716,973 frt 14 krnyi részlete a nagy körút czéljára nem előlegképen, hanem véglegesen engedtessék át. A főváros képviselői ennélfogva a nagy körút mielőbbi és fennakadás nélküli kiépitésének biztosítása érdekében igen óhajtják, hogy az állam a költségekhez ezen 1.716,973 frt 14 krnak végleges átengedésével szintén hozzájáruljon.

Ezen előterjesztést élénk eszmecsere követte, melynek során utalás történt egyfelől arra, hogy a nagy kőrútról szóló 1871. évi XLII. t. ez. csupán az útvonal épentartásáról intézkedik s még ma is nyilt kérdés az, ki által történjék a nagy körút kiépítése; másfelől pedig idéztetett az 1870. évi X. t. ez. 3. §-ának d) pontja, a nagy körút az ebben említett közlekedési főerek sorába tartozónak, tehát a sorsolási kölcsönből létesítendőnek állíttatván. A bizottmány azonban csakhamar azon meggyőződésre jutott, hogy a kérdésnek jogi szempontokból vitatása a közösen óhajtott eredményre nem vezetne, miért is egészen mellőzve az ügy jogi oldalát, tisztán csak a czél gyakorlati kivitelének lehetőségét kereste, s midőn ennek biztosítása érdekében a közmunkák tanácsa képviselői ismételten is óhajtották, hogy a költség- fedezetben mutatkozó hiány a főváros által a lehetőségig pótoltassék, ennek küldöttei oda nyilatkoztak, hogy a nagy körútnak a főváros fejlődésére kiható s általuk teljes mérvben méltányolt nagy fontosságánál fogva a főváros bizonyára nem zár