Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1885. évi működéséről - VI. Útépítés
42 — Első feladat volt az út tervének megállapítása. A tervezés munkálatait e tanács végezte s összesen négy tervet készített, melyek főleg a körútnak a szénatértől az Aszalay-laktanyáig terjedő szakaszára vonatkoztak, ebben lévén az úgynevezett „vadember-korcsma“ előtti meredek kapaszkodó, mely ezen körút különben nagyrészt már meglevő s használható vonalán a teher közlekedést majdnem lehetetlenné tette. A domb délről a várhegy lejtőjével, nyugatról pedig a Christen-féle téglavetőn volt nagy gödör által határoltatott s noha természetes iránya lett volna a várból és a Hargitáidról a déli vaspályához igyekvő forgalomnak, meredek lejtője miatt azt különösen a terhes kocsik tapasztalás szerint gondosan kikerülni iparkodtak s inkább a hoszszú főutczán és az alagúton át vették útjokat, mely közlekedési vonalak a nélkül is túlságosan igénybe vannak véve. Az említett négy terv egyike még 1872-ben készült. E szerint a hídfő és a régi rakpart között 75 öl hosszú és 60 öl széles tér van, melyből a körút tengelye a Margithíd tengelyével egy vonalba esvén, 28 öl szélességben indul ki és halad a Zsigmond utczáig, innen a török utczáig 16 öl szélességben. Ezen utczának keleti vonala csekély változással megmarad, ellenben a nyugati oldalon 14 ölig kiszélesít- tetik. A török utczától kezdve a körút 16 öl szélességben az országút vonalán menne a kiszélesítendő széna térig és innen folytatólag ugyanazon szélességben a vérmező út mentén az ördögárkon keresztül a déli vaspályáig. Ezen első terv szerint a „vadember“ előtti domb 8'85 mtrnyire leásatnék, s a várfok utczának ez által megszakítandó folytonossága a körút felett emelendő híd segélyével állíttatnék helyre. Előnye eme tervnek, hogy e szerint az összeköttetés a Margithíd és a déli vaspálya között a legegyenesebb, tehát a legrövidebb vonalon létesíttetnék. Hátránya, hogy a várfok utczáról most meglevő közvetlen közlekedés a szénatér, másfelől pedig a vaspálya felé megszűnnék s ez csak azon kerülő utczán volna lehetséges, mely a Christen-féle telken keresztül a János kórház felé könyök alakba volt tervezve. Másik hátránya, hogy a körút felett híd vonulna keresztül, mely a körúton vetné meg lábait, továbbá az út egyik oldalán a vár felől igen magas támfalat kellene építeni, míg az út másik oldalán igen mély gödör volna. A második terv egészen azon az eszmén alapszik, mint az első t. i. a „vad ember“ előtti domb leásásán, a különbség a kettő között csupán az, hogy eme második terv szerint a körút vonala a Christen-féle téglavetőfelé eltolatnék, másrészt pedig 16 ölről 14 ölre szűkíthetnek, hogy eként a várbeli lejárók 5 öl szélességben és körülbelül a mostani lejtő viszonyok mellett továbbra is megmaradhassanak. Az első tervezettel szemben előnye, hogy a várból a körút és a várhegy között szándékolt 5 öl széles út segélyével közvetlenül lehetne közlekedni a déli vasút és a széna tér felé is, másrészt azonban ugyan azon hátrányai vannak, mint az első tervnek, sőt tekintve, hog}r a kettős út természetesen kettős támfalat igén}relne, az elsőnél tetemesen költségesebb is volna. Úgy az első, mint a második terv kivitele esetében a vérmező úton fekvő vízvezetéki főcsöveket felszedni és áthelyezni kellene és a má-
