Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1885. évi működéséről - V. Vízvezeték
21 A természetes szűrők rendszere ellen szintén azon közegészségi követelmény szól, mely szerint a víznek állandóan egy minőségűnek kell lennie. A természetes szűrők által nyert víz tudvalevőleg változó, míg a természetes forrásvíz és a mesterséges szűrőkön nyert víz majdnem minden időben tökéletesen egyenlő minőségű. Innen van, hogy a természetes forrásvízzel és mesterséges szűrőkön nyert vízzel táplálkozó városok sokkal kedvezőbb közegészségi viszonyokat tüntetnek fel, mint azok, melyek természetes szűrőkkel tisztított vízzel látják el magukat. Ennek igazolására álljanak a következő példák: Londonban, hol körülbelül 700,000 lakos természetes forrásvizet, 500,000 lakos mély ártézi (krétában szűrt) kútból emelt vizet és 2,800,000 lakos Themse, Lee és egyéb igen zavaros folyócskákból merített és mesterségesen szűrt vizet használ, daczára a kedvezőtlen zord éghajlatnak, az átlagos halálozási arány csak 20:1000, és soha sem emelkedik 25°|00-ra. Egyáltalában egész Angolországban, hol csakis forrásvizet és mesterségesen szűrt vizet használnak, az átlagos halálozási arány 21%. Párisban a lakosságnak fele aránylag tiszta folyó- és patakvizet, a másik fele mesterségesen szűrt Szajna vizet használ, az átlagos halálozási arány 19*5°]00 maximum 23.7°|00. Toulouse, Francziaországban, természetes szűrőkből nyert folyóvízzel láttatik el, de talán Marseille-t és egyes középtengeri várost kivéve, kevés franczia város létezik, melynek közegészségi viszonj^ai oly roszak volnának, mint épen Toulousé, a halálozási quotának átlaga 30—32, egyes esetekben pedig 39 és 40-re emelkedik. Drezdában természetes szűrőkből nyert talajvíz használtatik és daczára annak, hogy a város igen előnyös fekvéssel bír és hogy a nem sűrűén lakott és tisztán taratott város népe igen mérsékelt életmódú, a halálozási quota átlaga 27*8, mely sokszor 31'5-re emelkedik. Bécsben azon időben, midőn a város a Ferdinand vízműből láttatott el természetes szűrőkből nyert talajvízzel, az átlagos halálozási quota 32—35 volt, most, midőn vizét természetes forrásból nyeri, az átlagos halálozási quota 19-re szállott le, s a 25-öt csak ritkán éri el. Budapest balpartján a halálozási quota átlaga mindig közel 33 volt, gyakran a 40-et is elérte, egyes esetekben ezt még túl is haladta, a mi még azon időben is megtörtént, midőn a vízmű nem szolgáltatott ki szüretien vizet. Ámbár az utolsó években a főváros közönsége közegészségi művekre, mint pl. csatornázás, kövezés alvizek levezetése, vízműre stb. 20 millió forintot költött, házai jobb módon építvék, a Dunapartok szabályoztattak, a közutak locsoltatnak stb., még sem volt képes a halálozási quotát tetemesen lejebb szállítani, miután a már létesített vízművek ezen állapoton semmi érezhető jobbulást nem eredményeztek. Miután még megemlítenék, hogy a káposztás-megyeri határon nyerhető vizet a mellett, hogy ez nagyon változó minőségű, a felülről jövő fertőzés ellen mulhatlanúl biztosítani, az egész vízszedő területet lakházaknak, pőcze és trágya gödröknek, 4
