Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1884, 1885
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1885. évi működéséről - I. Szabályozás
9 emelt ellene a katonai hatóság panaszt. A mi a malomhegyi területet illeti, a fenforgó viszonyok között ez a legalkalmasabbnak mutatkozik, mert bár a városhoz nagyon közel esik. mégis a város e ponton előre láthatólag még igen soká nem fog terjeszkedni, s a kiszemelt terület kellő emelkedéssel bir arra nézve, hog}r légáramlata a város felett vonuljon el. Ezeknél fogva a főváros kívánatéra hozzájárultunk, hogy a kérdéses uj temető a malomheg3'i dűlőben létesíttessék. A IV. kér. belváros szabályozása. A belvárosban tervezett szabályozás legfontosabb alkatrészét képezi a Duna utcza s ennek folytatásában a Sebestyén utcza és a hatvani utcza kiszélesítése. A Duna utcza szabályozását, — azon alkalomból, hogy az abba bele eső egyik kétemeletes házra harmadik emeletet kívántak építeni és a kisajátítás iránt ennek folytán megkísértett barátságos eg}rezség létre nem jött, illetőleg a m. kir. Bel ügy minister az alkut jóváhagyni vonakodott, a főváros elejteni határozta, Mint mindennek, a mi régi, úgy a belvárosnak szabályozása is, mely minden kívánalmat kielégítsen, kétségkívül igen nehéz, főleg pénzügyi szempontból, s e miatt a létező, bár igen kedvezőtlen állapotra a szabályozási terv megállapításánál különös figyelmet kellett fordítani, úgy annyira, hogy e városrész utczáin csak is a legszükségesebb változtatások lettek tervbe véve. — Jellemzi a jelen állapotot az, hogy a belváros közlekedési erei ma is jobbadán ugyanazok, melyek hajdan voltak, noha a lakosok száma és a forgalom azóta tetemesen megsokszorozódott. A házhelyek — a mennyire csak lehetséges volt — a jövedelmezőségen kívül minden más tekintet félretételével épületekkel lettek megrakva, melyek nagy részt levegő és világosság hiányában vannak. A görbe, szűk és egymásnak meg nem felelő utczákban nincs semmi rendszer s azok nélkülözik a czélszerü összefüggést más városrészek közlekedési ereivel. A belvárost minden oldalról szép, tágas forgalmi utak övezik, de ezekből nem vezetnek a belvárosba olyanok, melyek akár a forgalom igényeit kielégítenék, akár alkalmasak volnának arra, hogy rajtuk a levegő dúsan beömöljék; s noha a belváros a Duna mellett nyúlik el, abban a légáramlat annyira megakad, mikép nincs városrész, mely ezen szempontból oly szerencsétlen helyzetben volna, mint épen a belváros, mely a pesti résznek most is zömét képezi. Ily viszonyok között a szabályozási terv megállapításánál kettős czélnak kellett szemelőtt lebegni. Az egyik az, hogy a jelenlegi utczák, miután helyettük — mint kívánatos volna, — teljesen megfelelő újakat létesíteni nem lehet, kiegyenlítve s lehetőleg bővítve a forgalomra alkalmasabbakká tétessenek és a mennyire lehetséges, egyenes kapcsolatba hozassanak más város részek utaival; a másik főfontosságú czél pedig az, hogy a Dunáról az éltető friss levegő az épületek tömkelegébe bevezettessék, a mire közegészségi szempontból mily nagy szükség van, bővebb indokolásra nem szorul. Ezen kettős rendeltetéssel bir a Duna utcza, mely a szintén kibővítendő Sebestyén utcza és Hatvani utcza segélyével összeköti a belvárost a belső körúttal,
