Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1881, 1882, 1883 (Budapest, 1883, 1884)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1882. évi működéséről - X. Rendkivüli adómentesség
— 51 De a mily örömmel constatáljuk a fővárost világvárossá alkotó tényezők közt helyt foglaló ezen mozzanatot, ép oly sajnálattal vagyunk kénytelenek másrészről jelezni, hogy a megindult építkezési kedv a főváros dunabalparti részének határain túl nem terjed, s annyira nem vonatkozik az a budai részre, hogy itt azon építési kedvnek valóban még előjelei sem mutatko znak, holott az 1870.’ évi X. t. ez. 3. §-ában felsorolt munkálatok végrehajtásával, u. m.: a forgalom és közlekedés biztosítása végett az uj Margithid építése, a Dunafolyam a fővárost átszelő szakaszának szabályozása, a rakpartok és ezzel kapcsolatban a rakparti utaknak a főváros részéről történt kiépítésével s egyéb szükséges munkálatok végrehajtásával mindazon előfeltételek valósultak, melyek ezen városrész fejlődéséhez megkivántatnak. Ez azon szomorú körülmény, melyre Excellentiád nagybecsű figyelmét ezúttal kikérni bátorkodunk, s mely kétségen kívül abban leli magyarázatát, hogy a duna- jobbparti ingatlanok sokkal csekélyebb jövedelmet nyújtanak, mint a balpartiak, habár az építési költség némely építési anyag drágább voltánál fogva ott még nagyobb. Nézetünk szerint ezen bajon a főváros egyenletes fejlődése érdekében mul- hatlanul segíteni kell, mert e városrész jelentékenyebb emelkedése különben nem is várható, miután az ipar, kereskedelem és forgalom gyúpontját a dunabalparti rész képezvén, a tőke ott mindenkor gyümölcsözőbb elhelyezést találand, mint a duna- jobbparti, budai részen. Már pedig tőke nélkül építkezés természetszerűleg képzelhető nem lévén, igénytelen véleményünk szerint oda kellene hatni, hogy a budai részen foganatosítandó építkezések tekintetében nyújtandó kedvezmények által oly viszonyok alkottatnának, melyek között a tőkének e városrészben építkezésekbe való befektetése is megfelelő jövedelmezéssel kecsegtetne. Ez pedig, s ezzel az építkezés terén némi lendület csakis azon esetben volna remélhető, hogy ha az 1871. évi 42. törvényezikkben a sugárúton és nagykörúton emelendő épületek részére biztosított adózási kedvezmény a főváros budai részének legalább azon szakaszára is kiterjesztetnék, melyre nézve leginkább és legsürgősebben kívánatos volna, hogy fővárosi jelleget öltsön — értjük a budai dunapartot, mely jelenlegi állapotában — egyes pontjaitól eltekintve — épenséggel nem felel meg azon igényeknek, melyek a főváros különben ily előkelő részére nézve méltán támaszthatók, s melyek például a szembes pesti parton gazdag kielégítést találnak. Mig ugyanis a Duna Pestet érintő partjának legnagyobb részén, mondhatni az összekötő hídtól a tömő térig hatalmas palotasor vonul végig, innen pedig a Margithidig terjedő résznek az állandó országháznak ide történt tervezése s mielőbbi felépítése folytán gyors, úgyszólván rohamos fejlődése egész bizonyosan remélhető, sőt várható, addig a budai rész a legyszerényebb igényeket sem képes kielégíteni és legkevésbé sem bir fővárosi jelleggel. Miután továbbá a Margithidhoz vezető feljáró létesítése folytán a mindkét oldalon levő házak majdnem eltemettettek s az előbb élvezett közlekedéstől annyira elzárattak, hogy azokhoz másként mint gyalog hozzáférni sem lehet, e mellett pedig a feljáró annyira szűkítve van, hogy az a Margit- hidon mindinkább nagyobbodó mérvben növekedő forgalom igényeinek alig képes megfelelni, miután végre a prímás utcza oly keskeny, hogy abban a közlekedés, mióta a 14
