Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1881, 1882, 1883 (Budapest, 1883, 1884)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1882. évi működéséről - IV. Csatornázás
Ä főváros hatósága által a közmunkák tanácsa kezdeményezése folytán felhívott szakértők közül tervvázlatokat nyújtottak be Bodoky Lajos, Lechner Lajos és Vogl József Budapestről, Durand Claye és Miile közös munkát Párizsból. Mind a négy tervezet alapelveiben megegyez Bazalgette tervével és a közmunkák tanácsa programmjával s csak a kifolyási magasságban, s egyes részletekben különböznek egymástól. A benyújtott tervek megbirálására a fővárosi közgyűlés 1876-ban külön szakbizottságot alakított, mely úgy a hazai szakértők, mint a külföldiek tervezetét is tudományos és gyakorlati tekintetben jelesnek mondotta, a tervezetek különös előnyéül hozván fel, hogy valamennyi az úsztató rendszer elfogadásával, s a jelenleg fennálló csatorna-hálózat lehető épségben hagyásának szem előtt tartásával készült. E szakbizottság ennek folytán, bár a tervezetek egyikét sem tekintette olyannak, mely minden változtatás nélkül is kivitelre késznek volna mondható, mint véleménye szerint a megoldandó feladatokat leginkább megközelítőt, Lechner Lajos pályázati tervét ajánlotta alaptervül leendő elfogadásra, javasolván egyúttal, hogy a tervezési részletek kidolgozásával is Lechner Lajos bizassék meg. A csatornázási ügy ezen állásában a törvényhatósági bizottság elé vitetett, honnan az a fővárosi tanácsnak oly felhívással adatott ki, hogy a részletes teendők iránt a kőzépítési bizottmány meghallgatása mellett javaslatot tegyen. A tanácsnak a középítési bizottmány véleménye nyomán tett javaslatai oda terjedtek, hogy az általános csatornázási mű, melynek költségei — mind a bal mind a jobbparti csatornázást beleértve — Lechner Lajos számítása szerint 2.000,000 írtban jelentkeztek, négy év alatt lenne végrehajtandó, és pedig kiépítendők lettek volna 1878—79-ben a pesti szivattyú-állomás s a parti és körúti főgyűjtők közös csatornája, ugyanekkor lehetőleg a budai oldalon a császárfürdő és az ördögárok melletti főkiömlők, 1879. év őszén foganatba lett volna veendő a pesti két főgyűjtő, s a lehetőségig egyidőben kiépítendő, azért mivel a Duna melletti egyetlen főgyűjtő magában nem lenne elegendő a mocsokvizek levezetésére; ezzel egyidejűleg Budán a sárosfürdői és a Gellérthegyi, kiömlők építtetnének ki, a pesti part melletti főgyűjtő egyelőre csak a Ganz-házig építtetnék ki, a magasan fekvő területek gyűjtője későbbre hagyható. Mind e javaslatok azonban határozattá nem lőnek Beiwinkler Károly, fővárosi bizottsági tag ellenindítványa következtében, ki a pályázati tervek alapelveit bírálván, saját, csak a pesti oldalra vonatkozó csatornázási rendszerét terjesztette elő. Nem kívánunk e helyütt ennek ismertetésébe bocsátkozni, s csupán azért hoztuk fel és említjük meg továbbá azt, miszerint az elsőt Beiwinkler részéről szakadatlanul újabb és újabb ellenindítványok, javastatok és előterjesztések követték, hogy megfogható okát adjuk a csatornázási ügy végnélküli elhúzódásának, mert előterjesztései folyvást foglalkoztatták az illető bizottságokat, s a helyett, hogy a csatornázás ügye a megoldásra előkészítettt, s ahhoz közelebb hozatott volna, mind mélyebben látszott az akadémicus discussiók árjába merülni. Ily viszonyok között — a nélkül hogy kicsinyelnők a hosszas tárgyalásból 10
