Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1881, 1882, 1883 (Budapest, 1883, 1884)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1882. évi működéséről - III. Nagy körút
összes kisajátítási költségek már most szám szerint meghatároztatnának, ennek alapján minden egyes telekre fix tételben volna az kivethető, ’s megszűnnék hátráltatni a tulajdonosokat az építkezésben. A kisajátítási költségeknek, az érintett czélból már most leendő meghatározása lényeges akadályba nem is ütközik. E meghatározás véleményünk szerint ugyanis aggály nélkül volna az eddig már tényleg felmerült és becsű szerint még felmerülendő kisajátítási költságeknek számbavétele alapján eszközölhető. — mert bár igaz, hogy a becsár és a tényleg fizetendő kisajátítási ár között esetleg a vállalat terhére íog különbség mutatkozni, de az esetleges, semmi esetre sem igen nagy veszteségért bő kárpótlást nyújtana a nagykörúti telkeknek ekként gyorsabban bekövetkezendő kiépülése, s ezzel uj adótárgyaknak hamarább keletkezése. Nem mulaszthatjuk el Nagyméltóságod kegyes figyelmét ez alkalommal arra is kikérni, hogy a törvényben megállapított szakaszonkénti kivetés mellett műszaki osztályunk számítása szerint az is megeshetik, hogy az egyik szakaszbeli telek után fizetendő kisajátítási járulék 60°/o-kal is meghaladja a másik szakaszbeli telekre eső járulékot, a nélkül, hogy e nagy difterentiát a telkek értékének különbözősége indokolhatná, vagy csak meg is fejthetné. A kellő arányosság lehető elérése végett mi a kivetésnek azon módozatát tartanók legmegfelelőbbnek, hogy az egyes telkek ne az illető szakasz, hanem az egész nagykörút és bárány utczai kiágazás kisajátítási költségeinek aránylag reájuk eső egynegyedrészével terheltessenek, vagyis megállapíttatván az összes kisajátítási költség, ennek egynegyedrésze mindkét-oldalí telkek közt homlokzataik arányában megosztassék. Annál inkább tartjuk leghevesebbnek a kivetés ezen módozatát, mert a telektulajdonosok voltaképen nem az egyes szakaszoknak, hanem a nagykörútnak, mint egésznek látják hasznát; jogos tehát, hogy ne az egyes szakasznak hanem az egész nagykörút kisajátítási költségeihez járuljanak. A mennyiben a magas kormány a nagykörútról szóló 1871. évi XLII. törvény czikknek a fentiek szerint leendő módosítása iránt a törvényhozás elé javaslattal járulni kegyesen elhatározná, úgy bátorkodunk mély tisztelettel azt is javaslatba hozni, hogy ez alkalommal a többször említett kisajátítási járulék esedékességének időpontja is meghatároztassék. Miután pedig ezen járulék viszontszolgáltatás természetével bir, akkor volna az követelendő, a mikor az annak ellenében kilátásba helyezett munkálatok végrehajtattak ; ez azonban a körút egész vonalára nézve huzamosabb időt fogván igénybe venni, czélszerünek vélnék, ha csak az idézett törvényczikkben megnevezett egyes szakaszok vétetnének alapul olyképen, hogy minden szakaszban akkor volna esedékes a kisajátítási járulék, a mikor ott az útépítési munkálatok, jelesen a csatornázás, vízvezeték, világítás, burkolás és járdafektetés teljesen befejeztetettek, s az útszakasz a forgalomnak átadatott. A fizetési határidő kezdőpontjául ezt tartjuk legmegfelelőbbnek, maga a határidő pedig szerény véleményünk szerint egy évben volna megállapítandó, mert az ennél rövidebb határidő egyeseket mód felett terhelhetne, annál inkább, mert a legtöbb esetben telkük beépítési költségeiről is gondoskodni ok kell. Miként Exellentiád már az előzőkből kegyesen kivenni méltóztatik, a nagy-
