Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1881, 1882, 1883 (Budapest, 1883, 1884)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1882. évi működéséről - III. Nagy körút
25 ejtően dús aratást tart, ma már nemcsak a szakemberek, hanem mindenki főképen a főváros hiányos csatornázási rendszerében, vagy jobban mondva a csatornázás rendszertelenségében keresik és találják. Ez volt már évekkel ezelőtt a tudomány által approbált meggyőződés. Ugyanazért csakhamar életbe-hivatásunk után tüzetesen foglalkoztunk a baj orvoslásának módjával, s mihelyt a főváros általános szabályozási terve megállapíttatott, a csatornázás mikéntjének egész kérdését felölelő programmot készítettünk és törvényszerű tárgyalás vegett a fővárosi hatóságnak megküldöttük, az ennek kebelében felmerült vég és hossz nélküli nézeteltérések következtében azonban az eldöntés __ magának az ügynek pótolhatlan kárával — csak a folyó évben köve tkezett be, úgy hogy végre valahára már mégis eljutottunk oda, hogy a csatornázás a nagy körúti főgyűjtőn kezdve — miként jeleztük — legközelebb meg fog indíttatni. Már pedig hogy ezzel szemben nekünk mellőzhetlen kötelességünk a főgyűjtő építhetésének előfeltételét képező megnyitását a nagy körútnak, ha nem is egyszerre, legalább részeként a csatornaépités remélhető előhaladásának megfelelőleg eszközölni, bizonyára Nagyméltóságod is kegyes lesz belátni. Őszintén megvalljuk, mi azt egyenesen lehetetlenségnek tartjuk, hogy a csatornázásnak annyira fontos ügye az eddig felmerült hosszú es eléggé nem sajnálható késedelem mellett most meg ott találjon zátonyra, hogy a nagy körút nincsen megnyitva. Uyképen megnyitandónak tartjuk továbbá a nagy körutat azért is, mert ez által a főgyűjtő épitese nemcsak lehetővé tétetik, hanem egyúttal hathatós pressió gyakoroltatik a fővárosi hatóságra, hogy ez épitést minden lehető módon siettesse, a közegészség érdeke mellett azon indokból is, mert az ekként megnyitott szakaszoknak a forgalom és közlekedés igényeinek megfelelő karba helyezését egyedül azon csatornaépités fogja hátráltatni. A nagy körút megnyitására nézve szükséges területek megszerzése hosszabb időt fog igénybe venni, mert alig lehet kilátás arra, hogy a telektulajdonosok 3 év alatt a szabályozási vonalon csak nagyobb számban is épitkezzenek, s mert feltehetőleg sok esetben a megszerzés barátságos egyezség utján nem fog sikerülni, nem ritkán kénytelenek leszünk tehát az 1881. évi XLI. törvényczikkben körülirt kisajátítási eljáráshoz folyamodni, mely már magában véve hasonlíthatlanul hosszabb, mint a régi törvény szerint az esküdtszék előtt folytatott eljárás, miután a biró minden esetben szakértők közbejöttével helyszini szemlét fog tartani, s úgy az első mint a másodbirósági határozat is mindig fellebbezhető. S ha e mellett számításba vesszük, hogy mielőtt a kisajátítási per megindítható volna, előbb a fővárosi hatóságtól be kell szereznünk a nagykörútba eső telekrészek hiteles pontosságú térrajzát, felül kell vizsgálnunk a 10 évvel ezelőtt megállapított becsárakat, s végül, hogy ki kell kérnünk a kisajátitási engedélyt, majdnem bizonyosra vehető, miszerint egy-egy kisajátítási per 2 éven által is el fog húzódhatni, mihez ha még a kisajátítandó épületeket lakó felek részéről igénybe veendő felmondási, valamint azon időt is hozzászámítjuk, melybe az épületek lebontása kerülend: önként következik, hogy már most késedelem nélkül minden intézkedést meg kell tennünk, hogy a fővárosnak a 3 év múlva megkezdendő csatomé építéshez a területet átadhassuk, annál is inkább, mert 7
