Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1878, 1879, 1880 (Budapest)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1878. évi működéséről - IV. Ördögárok
12 hivatal közegeiből és a főv. közmunkatanács tagjaiból álló bizottmány lett megbízva, mely az első építési évben Varásdy Lipót, Buda város volt főmérnökének elnöklete alatt műkő- dött, később, a főváros egyesülése után Aldássy Antal fővárosi képviselő es ennek halála után Szuper László fővárosi képviselő lett elnökül kinevezve. A fővárosi közmunkák tanácsa részéről Vidéky László, kebelbeli mérnök bízatott meg a műszaki ellenőrzéssel. A munka azonban csak 1873. márczius elején kezdetett meg. A fenn előterjesztett tényekből kivehető, hogy ezen időben a Duna közelében építendő szakasz tekintetében még terv nem létezett; továbbá az árok alsó részében szükséges háztelek kisajátítások még alig érték el az előmunkálatok stádiumát. így tehát lehetetlen volt a munkát a Dunaparton megkezdeni és innét felfelé folytatni, a mint ez legczél- szeriibb lett volna. A munkát tehát ott kellett megindítani, a hol akadály nem létezett, azaz a Szent-János hídnál. Tekintettel arra, hogy a műszaki osztály évenként részletes jelentést tett a munka haladásáról, mely jelentések a fővárosi közmunkák tanácsa illető évi jelentésében fel vannak véve, ezúttal csak röviden lesz szükséges az egyes évek alatt eszközölt munkákat elősorolni. 1873- dik évben 581 méter hosszúságú főcsatorna épült a Szent-János hídtól felfelé — a Szent-János utcza mentében — és a nyílt árokban lefelé. A Szent-János hid közvetlen közelében azonban a csatorna még 20 méter hosszaságban nyitva maradt, mert itt ágozott be a régi árok felső része, melyet mindaddig elzárni nem lehetett, mig a csatorna felső vége a Vérmezői részszel összeköttetésbe hozva nem volt. 1874- dik évben a munka erélyesen lett folytatva, úgy, hogy ezen építési időszak végén már 1157 folyó méter főcsatorna és valamennyi mellékcsatorna levezetése készen állott. A kész csatorna lefelé a fehérsas térig, felfelé az Aldássy-féle házig ért, és csak két helyen maradt nyitva, t. i. a Szent-János hídnál, a már előbb említett okból, és a kereszt-utcza átmetszete mellett, hol a Wichtl-féle ház még útban állott. Az utcza felülete mindenütt, a hol a csatorna készen állott, szinte előállittatott és azonnal használatba vétetett. 1875- dik évben a munka csak keveset haladhatott, mert egyrészt a szükséges kisajátítások még mindig eszközölve nem voltak, másrészt pedig a fővárosi közmunkák tanácsának az építési bizottmányban működő műszaki képviselője kötelességének tartotta a főv. közmunkák tanácsának eredeti eszméjét ismét javalatképen előterjeszteni; ezen javaslat szerint a főcsatorna csak a vérmező elejéig volt vezetendő. Az építkezés alatt felmerült nagy nehézségek a fővárosi hatóságot is azon meggyőződésre vitték, hogy a csatornának vezetése a Délivaspálya-udvarig nemcsak czélszerütlen és nagy nehézséggel járó, hanem tekintettel a talajban talált nagy mennyiségű sziklára a költségeket kétszeresen meg fogná haladni, ennélfogva a főv. közmunkák tanácsának eredeti javaslatát el is fogadta, de az illető tárgyalások hosszadalmas időt vettek igénybe, és igy a véghatározat hozatala ez évben nem történhetett meg. Ehhez járult még az is, hogy ezen év junius 26-án egy nagy felhőszakadás történt, mely sok rombolást okozott és mely a csatornának alsó részére vonatkozó tervezet némi módosításának szükségességét mutatta ki. Eképen alig volt lehetséges többet tenni, mint 117*5 méter főcsatornát építeni és
