Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1875, 1876, 1877 (Budapest)

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1876. évi műkodéséről - I. A sugárút

— 13 —

útra a közutivaspályai engedélyt elvből és egyáltalában megtagadandónak tartja. — A fővárosi tanács azonban a kisebbség véleményéhez járult.

így jutott e kérdés 1875. évi marczius 24-én a fővárosi képviselő testület elébe s daczára annak, hogy Pest város közgyűlése 1873-ban az ügyet már elintézte, daczára annak, hogy a közmunkák tanácsa a lóvonatu vaspályának a sugárútra való engedélyezését öt éven által folytonosan megtagadta, daczára annak, hogy a szakközegek, azaz a vegyes bizottság és középitési bizottság most is ellene nyilatkoztak, a fővárosi képviselő testületben, a sugárút kivitelének hatodik évében, csekély többséggel 52 szavazattal 43 szavazat ellenében, tehát összesen 9 szavazattöbbséggel elhatároztatott, hogy a sugárúton legyen közúti vaspálya!

A fővárosi hatóságnak ezen határozata az 1870 : X. törvényezikk 17. §-ának d) pontjára való hivatkozás mellett lett 1875 évi július 27-én c tanácsnak bemutatva, mely azt 1875 September 16-án tartott ülésében tárgyalás alá is vette.

E határozatunk hozatalánál figyelemmel voltunk nemcsak az eddig felsorolt előzményekre, hanem különösen tekintettel kellett lennünk arra is, hogy időközben a sugárút útteste legnagyobb részében tényleg elkészült, s hogy ha a szépség és kényelem szempontja meg is engedné a vaspálya-sinek lefektetését, ez nemcsak tetemes költségeket idézne elő, hanem az alig elkészült útnak egész hosszában újra való felszaggatását tette volna szükségessé, mert a faburkolat egy egész testet képezvén, annak részbeni megmozgatása esetében, az illető vállalkozó kijelenté, hogy az elvállalt jótállási kötelezettséget megszűntnek tekinti ; továbbá mert igen számos helyen, a sok költséggel és a tervszerű beosztásnak megfelelő- leg épült csatornák, lefektetett viz- és légszesz-csövek ismét más helyre volnának áthelyezendők.

De eltekintve ezen akadályoktól és nehézségektől nem tartottuk az engedélyt megadhatónak, mert

1- ször ezen államköltségen a fővárosi jelleg emelése czéljából, a szépség és külcsín minden igényeinek megfelelőleg előállított út, mely a fővárosban mintáidként van hivatva szolgálni, szépség! tekintetben egészen elrontatnék és sétányi jellegét egészen elvesztené ;

2- szor, mert a fővárosi lakosság legnagyobb része, úgymint az egész belváros, Fcrcnczváros, Józsefváros és a Terézváros nagyobb részének számára a vasúti közlekedés már is biztosítva van, s a közönség azon része, mely a sugárúton fog áthaladni, mint eddig a királyutezán által ment, sem itt, sem ott, nem lóvaspályát, hanem inkább sétát keres, ennek érdeke pedig azt kívánja, hogy az út a közúti vaspályától ment maradjon.

Megjegyzendőnek tartjuk még, hogy a szóban álló kérdés megbirálása s a döntő elintézés e tanácsot nemcsak mint felsőbb építési hatóságot illette az 1870 : X. törvényezikk értelmében, de illette mint azon közhatóságot is, mely az egész utat az állam pénzén, az állam végrehajtó közegeként előállította s nagy részben már el is készítette.

Mindkét minőségben helyesnek, czélszerünek és indokoltnak találtuk tehát azon alapon megmaradni, melyen öt éven által állottunk, melyet Pest város közgyűlése az előtt szinte a magáénak vallott s melyen még ma is egyértelműben látjuk magunkat a leghiva- tottabb szakközegekkel, az érintett vegyes és középitési fővárosi bizottságokkal.