Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentései 1875, 1876, 1877 (Budapest)
A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hivatalos jelentése 1875. évi műkodéséről - III. A fővárosi kisajátítási törvény módosítása
12 vagy másnemű érzetek hatása alatt is felülmúlták és a közérdekek biztosítása czéljából engedett kisajátítási jog gyakorlatát, a közérdek nem kis kárára egészen illuso- riussá teszik. E helyett sokkal helyesebbnek tartjuk a kártalanítási árnak a rendes bíróság által, az előrebocsájtott szakértői becsű alapján leendő megállapítását, miként ezt az 1868. LY. t.-ezikk, mely az általános kisajátításról szól, igen helyesen rendeli. Mi ennélfogva a kihagyandó V. és YI. fejezet helyett el fogadandónak tartjuk az 1868. LY. t.-ezikk VI. fejezetét a következő módosításokkal: a) hogy a szakértő beesii ne három hanem öt szakértő becsüs által állapíttassák meg, kik közül kettőt a kisajátító, kettőt pedig a kisajátítandó ingatlan tulajdonosa vagy az egyébb megjelent érdekeltek együtt választanak. — Az ötödik becsüst a törvényszék neveze ki. Kívánatosnak tartjuk a szakértők számának szaporítását mert mindenek előtt az ingatlanság valóságos értéke levéli kipuhatolandó, erre nézve nagyobb számú szakértők javaslata mindkét fél tekintetéből nagyobb garantiát nyújt, továbbá mert, különösen a fővárosban rendszerint épületek sajátítván ki, czélszerű, hogy a kőmives, ács, lakatos, asztalos satb. munkálatok megítélésére elegendő szakképesség legyen a becsüsökben képviselve, mi öt tagnál hamarább feltalálható mint három tagnál. b) Világosan kiteendő, hogy a bíró sem a becsüsök által megszabott árhoz, sem pedig ahoz, mely a kisajátitandónak a kisajátító által meg volt ajánlva, kötve ne legyen^ hanem, miként ezt a legfőbb törvényszék előfordult esetekben elvként már ki is mondá, bírói esküjéhez képest legjobb meggyőződése szerint Ítéljen. — Mert az 1868. 56. t.-ezikk 74 §-sa, mely szerint a megajánlott összegnél kisebb nem is állapítható meg, valóságos provocatiója a perlekedésnek s egyenes leketlenné tétele minden egyezkézési kísérletnek. e) A hozott első bírósági Ítélet ellenében nemcsak semmiségi panasznak, hanem az ügy érdemét illetőleg a m. kir. Ítélőtáblához és legfőbb itélőszékhez felfolyamodásnak is legyen helye. Kívánatos ez nem csupán a felek megnyugtatása tekintetéből, kik egyéb peres ügyeikben három — más felfolyamodáshoz vannak szokva, hanem azért is, hogy ily fontos ügyekben, melyeknél gyakran egyrészt az illetők egész vagyonáról, másrészt valamely közérdek kielégítéséről van szó, az ítélet hozatal ne csupán egy ember vagy egy bíróság belátására legyen bízva, mi gyakran nem csak látszatját bírja az önkénynek, hanem egyes esetekben talán ahhoz is vezetne. XII. A főváros által elhatározott kisajátítás mindég a m. kir. beliigy Minister ur által volna helyben hagyandó, mert ily kérdésnél mindég a fedezet a fődolog, erre nézve pedig a felügyelet, mint áltálában a főváros vagyonának kezelése felett, a beliigy Minis- tért illeti. XIII. Az 1868. 56. t.-ezikk 96 §. ekként volna módosítandó : Ha a kisajátító a kártalanítási árt, az ez iránt hozott törvényszéki Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó hat hónap alatt le nem űzeti, illetőleg bírói kézbe le nem teszi, vagy ha a kisajátított a most megállapított hat havi határidő második felében és annak lejárta előtt az ítélet végrehajtását nem követeli, annak joghatálya mindkét félre nézve elenyészik. Indok. Mi ennek világos kimondását szükségesnek tartjuk, mert a mint egyrészt a kisajátító számára a pénz lefizetése tekintetéből valamely hosszabb határidőt vélünk
