Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1874 (Budapest, 1875)
VIII. Pénzügy
•£© 69 részéről be sem íolyhatott, mig az eladott területek nincsenek kifizetve s igy mindenekelőtt az általunk kisajátított, a vállalatnak ismét eladott telkek voltak mindenekelőtt kifizetendők, erre pedig a fedezet csak is a vállalkozók által fizetett első részletben volt található. Nem méltatá továbbá figyelemre a Pénzügyminister ur, hogy az állam által engedélyezett kölcsön a szerződés által teljesen biztosítottnak mutatkozott, hanem továbbra is ragaszkodott véleményéhez. Ennek azután azon szomorú következménye volt, hogy habár a sugáruthoz szükségelt terület kisajátítása 1.611,698 frt. 20 krral többe került, a pénzügy Minister a törvényben világosan engedélyezett 4.868,812 forintnyi összeget sem jutatta sohasem kezeinkhez, hanem abból 808,969 frtot mindjárt az engedélyezett, de egészben soha ki nem kapott 4.803,812 forintnyi kölcsön törlesztésére visszatartott. A törvényhozás által engedélyezett összegek csak a pénzügy Minister ur által tétethetvén folyóvá, miután nem állott hatalmunkban a törvény rendelkezéséből és világos intentiójából számozott véleményünknek eredményt biztosítani, habár sohasem nyugodtunk meg a pénzügy Minister ur eljárásában de kénytelenek voltunk az előtt meghajolni. Ha e szerint tehát már a vállalkozók által teljesített első részletfizetésből kellett a törvényhozási- lag engedélyezett kölcsönre valamely visszafizetésnek történnie, legalább az arányt kívántuk a törvény rendeletéhez és érdekeinkhez képest megállapittatni és 187 2. évi Oktober 20-án és December hó 2-án 2207. és 2460. számok alatti felterjesztéseinkben előadtuk, hogy a vállalkozók által fizetendő részletekből azon arányban történjék a visszafizetés, melyben az úttá vált területek kisajátítására véglegesen engedélyezett 2.297,097 forint az ismét értékesíthető szegélytelkek kisajátítására kölcsönként engedélyezett 4.863,812 forintnyi összeggel áll s mely szerint a vállalkozók által fizetett 1.000,000 forintból nem 808,969 forint, hanem csak 679.208 forint volna mindig a kölcsön tőke törlesztésére fordítandó; szintúgy kötelességünknek tartottuk felemlíteni, hogy midőn a magas törvényhozás a sugárút létesítése czéljából 4.863,812 frt. kölcsönt engedélyezett, bizonyára reménye sem volt, nem is lehetett, hogy e kölcsön oly rövid idő alatt fog visszafizettetni, mert ha a sugárút kiépitése, miként az eredetileg terveztetett, az egyes ingatlanok isméti eladása és egyes emberek újbóli építkezései útján lett volna eszközlendő és ha a vállalkozókkal kötött szerződés létre nem jő, több mint valószínű, sőt bizonyos, hogy e kölcsön talán csak két évtized lefolyása után lett volna visszatéríthető, miért is azt hittük, hogy a kölcsön visszafizetési idejének kedvezőbb módon leendő megállapitására irányzott kérelmünk, annyival inkább méltányosnak és teljesíthetőnek fog tartatni, mert egyrészt az állam követelése, a vállalkozókkal kötött szerződés értelmében, kik egy millió forint óvadékot tettek le, alig reményeit módon tökéletesen biztosítottnak mutatkozott s másrészt azon 1.611,698 frt. 20 krnyi összeg, melylyel a szükségelt ingatlanságok kisajátítása többe került, fedezetlen volt s csak is a vállalkozók által fizetendő 1-ső részletnek e czélra való felhasználása által volt fedezhető. A nagyméltóságú m. kir. pénzügy Minister ur azonban mindezeket figyelembe nem vette, hanem ragaszkodott azon nézetéhez, hogy a vállalkozók által fizetendő minden egy millió forintnyi összegből, — az abba eső ingatlanok vételárának kikötött felerészbeni megtérítése is az államot illetvén — 808.969 frt. az állam kölcsön törlesztésére, illetőleg a végleg engedélyezett összeg visszafizetésére is fordittassék. Ezen tárgyalások folyama alatt érkezett 1873. Marczius 9-ike, mely napon a vállalkozók a vételárra szerződésük értelmében újra egy millió forintot fizettek. Miután azonban a kisajátított ingatlanok után eskiidtszékileg megállapított vételárak, éppen az érintett visszatartás folytán nem voltak kifizetve s mindenek előtt ezek voltak fedezendok, mert különben a kisajátítás jogérvénye megszűnvén, maga az egész sugárút létesítése lehetetlené vált volna, — mi e millió forintot e vételárok kifezetésére fordítottuk. És ekkor kezdettek meg a nagyméltóságú m. kir. pénzügy Minister ur által oly rendszabályok foganatba vétetni, melyek tevékenységünket már a lefolyt években megbénították s a jövőre lehetetlenné teszik. A Pénzügyminister úr ugyanis az 1873. Marczius 9-én esedékessé vált egy millió forintból nézete szerint visszafizetendő 808.969 forint lerovására, visszatartotta az 1870. X. t. ez. alapján felvett sorsolási kölcsönnek az évi járadékok fedezése után 1872-re mutatkozott s a törvény 8. §. szerint a fő\á-
