Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1873 (Budapest, 1874)

VI. Egyes intézkedések és szabályozások

52

eloszlattassanak, s annak mindennemű viszonyai, valamint a termelés, ipar és művészet terén, különössen az utolsó években nagy le idületet vett haladása, igazságos, a valónak megfelelő arányokban és képekben vezettessék a miveit világ itélőszéke elébe.

E tanács, a törvény által körülirt hivatásánál fogva, a főváros területén hatalmas mozgalmat, élénkséget és lendületet idézett elő, mely a lakosság szép ízlés iránti fogékonyságával párosulva, szépészeti és közlekedési tekintetben kétségtelen haladást vont maga után.

E haladást, a jövőre irányozott terveket, melyek valósítása azonban részben meg is indíttatott, — a világkiállításon szinte érvényre juttatni, e tanács hazafias kötelességének ismerte s ennélfogva elhatározta, hogy az egész sugárút mintája 11' 3" hosszú 2' széles gypsalakzatban, az illető részletes tervek kíséretében, továbbá a sugárút egyes főrészei, mint annak kezdete 5' hosszú, 4' széles, — a nyolczszögtér 8' 4" hosszú 4' 2" széles, — a körtér 8' 8" hosszú, 7' 4" széles, — és a városligeti tér 6' 8" hosszú 3' széles, alakzatokban szinte kiállitassék.

Az ebből származó költségekhez a tanács 5000 forinttal járult, mig a hiányzó részt, mely szinte ezen összegre rúgott, a sugárút kiépítésére vállalkozott magyar általános municipális hitelintézet és érdektársai viselték.

Az igen szépen sikerült mű, Punczmann G-yula építész vezetése és Marchende Vilmos mintázó működése mellett, több mint félévi munkálkodás után, Ybl Miklós, Skalnitzky Antal és Véber Antal építész urak kitűnő tervei alapján, elkészült és 1873. tavaszán Bécsbe küldetett.

Ott a mü a magyar osztály egy raelléktermében állíttatott fel és nemcsak a szakemberek, de általában a nagy közönség figyelmét is kiváló mértékben vonta magára.

A mü hatását és azon általános elismerést illetőleg, melyben úgy az eszme mint a kivitel tekintetében a legilletékesebb körökben részesült, legyen szabad felemliteni, hogy a 3. tervező Ybl, Skalniczky és Véber urak a művészeti éremmel, Punczmann Gyula és Marchende Vilmos az érdeméremmel lettek kitüntetve, maga a kiállító fővárosi közmunkák tanácsa pedig nemcsak a létező legnagyobb kitüntetést, a diszokmányt nyerte el, hanem Ő Felsége múlt é. deczember hó 8-án kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a tanácsnak a magyar korona országainak kiállítása körül szerzett érdemeiért a legfelsőbb elismerés is nyilvánittassék.