A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)
I. rész - Tost Ferenc: A kertészet múltja, jelene és jövője
138 Az elmúlt esztendőben elég gazdag gyümölcstermesztésünk volt, ennek folytán és a fennálló behozatali nehézségek következtében a kaliforniai és más külföldi gyümölcsnek a behozatala erősen megcsappant, úgy, hogy a tavalyi hazai gyümölcstermelés meglehetősen jó eredménynyel volt értékesíthető. Hogy adatokkal is szolgáljunk, közöljük az Országos Mezőgazdasági Kamarának 1931. évi jelentéséből azt a megállapítást és leszűrt statisztikai adatot, hogy amíg 1930-ban kereken 480 ezer q, 16 millió pengő értékű, 1931-ben kereken 510 ezer q és 12.3 millió pengő értékű gyümölcsöt exportáltunk még Angliába is. Ez a körülmény azt mutatja, hogy ha a hazai gyümölcstermelés és értékesítés terén a helyes szabályokat és kívánságokat száz százalékig végrehajtjuk, akkor bizonyos az, hogy a magyar gyümölcs nemcsak utat tör, de jelentős szerepet fog foglalni a külföldi piacon annál is inkább, mert az is be van bizonyítva, hogy a magyar gyümölcs színe, íze, illata, zamata és cukortartalma, stb. verhetetlen a külföldi gyümölcsökkel szemben, amit nem állítunk sovinizmusból, hanem mondja szóban és írásban a külföldi fogyasztó. Egyébként a hazai gyümölcstermesztés terén a jobbnál jobb felé való fejlesztés tekintetében az intéző körök végre eltalálták a megfelelő hangot, mert immáron ott tartunk, hogy a rázott, a férges, a betegségtől foltos gyümölcsnek a piacról való kiküszöbölésére irányuló törekvés ma már nem pusztába kiáltott szó, ami érthető is, mert hiszen, akár nagygazda, akár kisgazda, annak mégis csak a zsebére megy a jó és egészséges gyümölcs termesztése. Főzelékfélékre ugyancsak az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentése szerint az 1931. évben 237 ezer q-át exportáltunk 4.8 millió pengő értékben. Itt ki kell emelnünk azt a körülményt, hogy pl. paradicsomból, mely főképpen a pestkörnyéki falvakból került külföldre, 1930-ban 6500 q-át, 1931-ben már 13.650 q-át exportáltunk. A magyar paradicsom ma már igen keresett cikk nemcsak Németországban, hanem a skandináv félszigeten és Angliában is, ahol többek között halkonzervek készítésénél olaj helyett magyar paradicsomot használnak és ez a paradicsomexport annál inkább is jelentősebb és biztatóbb a jövőre nézve, mert több évi kísérlet után megtalálták azokat a fajtákat, amelyek exportálásra alkalmasak. Annál szomorúbb az, hogy akkor, amikor Magyar- országon majdnem egész vármegyék foglalkoznak káposztatermeléssel, hogy akkor még mindig lehetséges, hogy tavasz felé a hollandi káposzta foglalja el a budapesti piacot, aminek egyedüli oka az, hogy a magyar káposztatermelők és kisgazdák nem olyan fajta káposztát termelnek, amely a teleltetést kibírná, igaz, hogy ebben a tekintetben is történtek a legutóbbi években kísérletek azzal a fényes eredménnyel, hogy kitermesztették azt a káposztafajtát, mely a teleltetést is jól bírja és az 1931. és 1932. év tavaszán piacra dobott, Magyarországon termelt és telelt káposzta nem 3 pengőjével értékesült, mint az őszi káposzta, hanem 26 pengővel, amiből mindenki kiszámíthatja magának azt, hogy mennyi haszna lehetett a termelőnek. Mindezeket összefoglalva, a következőket állapíthatjuk meg: a közhatóságoknak olcsó és hosszú bérlettel, kíméletes adózással, könnyen törleszthető hitelekkel kell alátámasztani a magyar kertészetnek ily- irányú törekvését. Meg kell jegyeznünk azonban azt, hogy meg kell válogatni a kellő képzettséggel bírókat, hogy az ilyen vállalkozások és
