A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)
I. rész - Fuchs Albert: Az aggkori és rokkantsági biztosítás
120 pengőt keres egész életén át és 35 év után megrokkan (a heti 30 pengő szerint napi 5 pengő munkabér után) az V. napibér osztályban teljesített heti 1.08 pengő járulékok 35 év alatt 52X35X1.08 = 1965.60 pengőre felszaporodott összegének 24%-a fejében évi 471.74 pengőt, együtt tehát évi 591.74 pengőnyi járadékot. Ez megfelel heti 11.38 pengő nyug- bérnek, mint rokkant járadék. Már ebből a példából is látszik, hogy a biztosított járadékok ösz- szege nem valami nagyon magas. A főoka ennek az, hogy nemcsak azok részesülnek járadékban, akik egy egész életen át fizetnek, hanem azok is, akik már most meglehetősen élemedett korúak és már 8 év után betöltik a 65-ik életévüket vagy rövidesen, de több mint 4 év múlva, megrokkannak. Ezek is épúgy megkapják az évi 120 pengős járadéktörzset, mint azok, akik 45 éven át befizettek. Tehát az idősebbek járadékát részben a fiatalabbaknak kell megfizetniök, másszóval egyenlő járadékok mellett aránylag kevesebbet kapnak, mint kapnának akkor, ha csak a fiatalabb korosztályúak kerülnének biztosítás alá. Ügy lehetett volna ezen segíteni, ha az idősebbek többletkockázatát hozzájárulás formájában az állam viselje. Ehhez azonban az akkori pénzügyminiszter, dr. Búd János, állítólag semmiképp sem akart hozzájárulni. Pedig ez a hozzájárulás nemcsak méltányos lett volna, hanem célszerű is, mert azzal növelni lehetett volna annak a célnak elérését, amit a törvény szándékol megvalósítani. Nagyon kétséges, hogy az ilyen, aránylag kis járadékok tényleg megnyugvást fognak-e teremteni; nem lehetetlen, hogy éppen ellenkezőleg, örökös parlamenti és társadalmi akcióknak lesznek kútforrásai, amlyek ezeknek a szolgáltatásoknak novelláris úton leendő felemelését fogják célozni, talán nem mindig az állami hozzájárulás emelése útján, hanem a munkaadók járulékainak fölemelése révén. Vegyünk egy másik példát. Tegyük fel, hogy egy ma 18 éves munkás 5 éven át heti 30 pengőt, a következő 5 éven át 40 pengőt, azután 20 éven át heti 50 pengőt, végül a 65-ik éve betöltéséig heti 38 pengőt keres és mindössze idejének 10%-át töltötte el munkanélkül, azt is élete utolsó szakában, amikor kicsöppent a heti 50 pengős munkából és kénytelen volt heti 38 pengőssel megelégedni és így is gyakran helyet változtatni. Ez után a munkás után a munkaadó aggkori biztosítási járulék fejében befizetett: 5 évig = 260 hétig heti 30 pengő (azaz napi 5 pengő) után az V. napibérosztályban heti 1.08 P-t, tehát 160X1.08, azaz összesen.................................................................. 280.80 P-t. 5 évig = 260 hétig heti 40 pengő (azaz napi 6.67 pengő) után a VII. napibérosztályban heti 1.56 P-t, tehát 260X1.56, azaz összesen............................................. 405.60 P-t. 20 évig = 1040 hétig heti 50 P (azaz napi 8.33 P) után a IX. napibérosztályban heti 2.04 P-t, tehát 1040X2.04, azaz összesen....................................................................2121.60 P-t. Végül 15.3 évig = 796 hétig heti 38 P (azaz napi 6.33 P) után a VII. napibérosztályban heti 1.56 P-t, tehát 796 X 1.56, azaz összesen.................................... . . 1241.76 P-t. összesen . . 4049.76 P-t.
