A magyar ipar almanachja (Budapest, 1932)

I. rész - Fuchs Albert: Az aggkori és rokkantsági biztosítás

116

betegségi biztosítási kötelezettség alá esnek. Vannak azonban kivételek és ezek figyelembevételével öregségi biztosításra kötelezettek azok a belföldi vállalatok, üzemek, hivatalok és foglalkozások, amelyek:

1. az ipartörvény alá esnek;

2. az ipartörvény alá nem esnek, de keresetszerűen folytattatnak;

3. a bányatörvény alá esnek.

Ezeken kívül kötelezettek: kifejtő, homok, kavics és agyagtermelő, mindennemű építkezési és építményfentartási vállalatok vagy üzemek és hivatalok, kivéve a mezőgazdaság, erdőgazdaság, stb. körében házilag végzett építkezéseket, gyúlékony, mérges vagy robbanó anyagoknak és tárgyaknak előállítása, feldolgozása, vegyészeti, fizikai, vagy gyógyszertári laboratóriumok, vágóhidak és jégművek, raktárak, vállalatok és pincészetek, fuvarozás, szállítmányozás, állattartás körébe eső tevékenységek, gépjármű tartása, vasúti és hajózási vállalat, üzem, stb., kivéve- azonban a mezőgazdasággal, erdőgazdasággal, állattenyésztéssel, stb. kapcsolatos üzemeket, posta-, távirda- és távbeszélőüzemek, azoknak hivatalai, gyárai, műhelyei, és fentartási munkálatai. Mindazok, akik a felsorolt foglalkozási ágakban mint munkavállalók munkabér fejében munkaviszonyban állanak, nemre, korra és állampolgárságra való tekintet nélkül öregség és rokkantság esetére szóló biztosításra kötelezettek.

Munkabérnek számít: a fizetés, a bér, a napibér, a lakáspénz, a működési és drágasági, a túlóra és egyéb pótlék, rendszeresített közlekedési költségmegtérítés, jutalom, jutalék, az egyezmény vagy darabszám szerinti járó díj, általában a munkaviszonyból származó minden készpénz és minden természetben való járandóság, ideértve a harmadik személyek változó vagy alkalomszerű szolgáltatásaiból származó bevételeket, például borravalót. A természetben adott szolgáltatás egyenér- tékét a Társadalombiztosító Intézet kerületenként és negyedévenként állapítja meg.

Munkásokra a biztosítás, a munkabér összegére való tekintet nélkül,, kötelező. Ellenben a tisztviselők, művezetők, kereskedősegédek, általában a vállalatoknál havi vagy évi fizetésű alkalmazottak, ideértve az ilyen fizetésű segédalkalmazottakat, mint altisztek, hivatalszolgák stb. is, csak akkor esnek öregségi biztosítási kötelezettség alá, ha javadalmazásuk összesen nem éri el az évi 6000 pengőt. Azok a kereskedelemi utazók, kirakatrendezők, ügynökök és pénzbeszedők, akik csak egy munkaadóval állanak munkaviszonyban, ezen az értékhatáron belül szintén biztosítási kötelezettség alá esnek. Az egészen mindegy, hogy a munkaviszony állandó-e, avagy ideiglenes, illetve átmeneti.

Tanoncok, gyakornokok és hasonló alkalmazásban részesülő munka- vállalók akkor esnek a biztosítási kötelezettség alá, ha akár természetbeni ellátásban, akár más javadalmazásban részesülnek. Az otthonmunkások is biztosítási kötelezettség alá esnek.

Belföldi vállalatoknak, olyan külföldön dolgozó alkalmazottai, akik, ha itthon dolgoznak, biztosítási kötelezettség alá esnének, akkor esnek Magyarországon biztosítási kötelezettség alá, ha magyar honosok és annak az államnak törvényei szerint nincsenek öregség és rokkantság esetére biztosítva, amely állam területén dolgoznak. A cselédekre, a ház-