A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)

I. rész - Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

96

Keresztes József sok tekintélyes asztalos állandó szállítója és keze alól nem csupán tömegmunkák, hanem müipari munkák is szép számmal kerülnek ki. Büszke lehet arra, hogy remekbe készült csillárai, állólámpái még Amerikába is elkerültek.

Az 1925. évi első Országos Kézműipari Tárlaton Keresztes József gyönyörű rajzú és tökéletes kivitelű csillárokkal jelent meg, amelyekkel elnyerte az arany mesterkoszorút. Az 1926. évi tárlaton mintaműhelyt rendezett be és a tárlat egyik látványossága volt, amint a jeles mester dolgozva, szerettette meg mesterségét a közönséggel. Nem hiányzott az 1928. évi Országos Kézműipari Tárlatról sem, ahol csavart oszlopai, csillárai és különösen gyermekágya közfeltünést keltettek.

KOHN GYULA kefe- és ecsetkészítőmester. Kohn Gyula iparoscsaládból származik. Szül. 1877-ben. Középiskolai tanulmányait, mint jeles tanuló a legszebb reményekkel folytatja, szülei tönkremenetele azonban megakadályozza őt tanulmányai folytatásában és Pápán Engel Lipót kefekötőmesternél lesz inas. Ebben az időben igen keserves esztendőket jelentettek az inasévek. Reggel 5 órától este 9, 10 óráig dolgoztak Kohn Gyiüa és társai. Egy-egy keservesen átdolgozott éjszaka után mesterével haj na1 ban kocsira ülve, nagyon sokszor ment zimankós időben vásározni, Végre elérkezett a felszabadulás nagy pillanata, amikor azonban munkakönyvének kiadását megtagadták, mert a tanonciskolát mestere tilalma folytán nem látogathatta rendesen. Kitűnő iskolai bizonyítványa, elkészített gyönyörű munkái tették csak lehetővé, hogy felszabadítása megtörténjék. Természetesen felszabadulása után azonnal vándorútra indult és először Magyarországon kereste fel a jelesebb szakmai mestereket. így bejárta Győrt, Sopront, Pécset, Debrecent, Szegedet, Budapestet, majd külföldre került és Bécsben, később Mistelbachban a monarchia akkori legnagyobb ecsetgyárában nyert alkalmazást. Munkaadói az anyagkeverés és a gyártás egyéb titkát természetesen elrejteni igyekeztek a nyíltszemű ifjú elől, de eredménytelenül. Tapasztalatokban gazdagon került ismét vissza Budapestre, ahol négy évig mint segéd dolgozott. Végre elérkezett az önállósítás ideje is és a segédi évek alatt keservesen összekuporgatott 170 korona tőkével 1901-ben megnyitotta a Thék-bazárban műhelyét, amely egyúttal üzletül is szolgált. A következő évben megnősült és hitvestársában segítőtársat nyert, aki a műhely üzleti részét látta el és Kohn Gyula az üzemi teendők ellátására szentelhette minden idejét. A híres debreceni és szegedi gyárak versenye sem tudta őt háttérbe szorítani és további egy év után már hat munkást foglalkoztatott. 1908-ban kezdett behatóan foglalkozni ecsetek készítésével, jóllehet az erős német verseny nem sok reménnyel kecsegtette. A magyar festőkefék és ecsetek nem nagy bizalomra találtak a fogyasztóközönség körében. Az idegenkedést azonban sikerült legyőznie, jóllehet eleinte a kereskedők még próbára sem akarták árúját átvenni. Időközben kitartó, szívós munkájának eredményekép munkakörébe felveszi mindenfajta kefe és ecset gyártását, amire a festő- és mázolóiparnak szüksége van. Ekkor már Lipcséből szerzi be sörteszükségletét és végül teljes győzelmet aratott a német áru fölött. Munkája gyümölcsének élvezésében őt is megzavarta a világháború, de felesége e keserves évek alatt is fenntartotta az üzemet. Megpróbáltatásainak legnehe-