A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek
85 volna. Tökéletes felkészültsége dacára is, a legkeservesebb küzdelmet kellett folytatnia és munkájának zöme eleinte a javításra, főleg a zongorahangolásra esett. Szívóssága azonban meghozta a maga gyümölcsét és néhány év alatt a kis műhelyből nagy műhely lett. A millenáris kiállításon már a nagy milleniumi érmet nyeri el és nem vall szégyent a párizsi világkiállításon sem. Mint új ipar meghonosítóját, az Országos Iparegyesület őt 1902-ben ezüstéremmel tüntette ki, a pécsi országos kiállításon pedig 1907-ben az aranyérmet nyeri el. E tisztes múlt után nyerte el gyönyörű zongorájával az 1925. évi I. Országos Kézművesipari Tárlaton az aranykoszorús mesteri címet. Dehmal Károly bátran nevezhető a magyar zongorakészítés atyjának. Műhelyéből egész sereg növendéke került ki, akik önállósítva magukat, tanítómesterük becsületére váltak. Ipartestületének 18 év óta lelkesen dolgozó választmányi tagja, tiszteletbeli elnöke a Zongorakészítők és Kereskedők testületének, elnöke a Zongorakészítők Szövetségének és hogy a szakma jelesei között is első helyen áll, bizonyítja az a tény, hogy ő látja el a tanonc- és mestervizsgáztató bizottság elnöki teendőit is. FISCHER ZSIGMOND kárpitosmester. 1863-ban szül. Zsámbékon. 1877-ben szegődik el inasnak. Négy évi inaskodás után azonnal külföldre vágyik és első állomása Bécs, ahol másfél évig dolgozik. Katonai kötelezettségének teljesítése céljából visszatért Budapestre, ahol bevonulásig Kramer Samu udvari kárpitosnál dolgozott. Ekkor folyt az Operaház berendezése és Fischer ennél a munkánál már vezető állást kap. Katonáskodása után ismét Bécsbe megy, majd innen gyalog Salzburgon és Innsbruckon át Svájcba, ahol előbb Zürichben, majd Baselben nyer alkalmazást. Itt alkalma kínálkozott magánlakások és villák berendezésére, ami tudását igen jelentékeny mértékben növelte. Vágyai azonban tovább hajtották. Néhány év múlva Párizsba kerül, ahol az idegenekkel szemben tapasztalható bizalmatlanság igen nehézzé tette számára az elhelyezkedést. A munka nélkül eltöltött időt azonban gondosan kihasználta. Szakmai kirakatokat tanulmányozott, múzeumokat bujkált és apró javításokat vállalt. A következő állomás az evőeszköztisztító tevékenység, amit rangemelésként a borfiui állás követett. Ebben a minőségben fedezte őt fel gróf Károlyi Gábor, akinek pártfogásával az Iparművészeti Iskola hallgatója lett, amelyet a legszebb eredménnyel végzett. Néhány kisebb próbálkozás után, egy tekintélyes cégnél kap alkalmazást mint szabász, majd mint házonkívüli díszítő. Ekkor készültek Párizsban a világkiállításra. Fischer főnöke ezzel kapcsolatban számos megbízást kapott, ami Fischer részére sokoldalú elfoglaltságot jelentett. Párizsból Angliába, onnam Belgiumba, Hollandiába, majd Németországba ment. Hosszabb időt töltött Berlinben, majd visszakerült Baselbe és már-már Angliába, onnan Belgiumba, Hollandiába, majd Németországba ment. cég üzletvezetője lett. Ebben az időben még a magyar kárpitosipar szűk keretek között volt foglalkoztatva, mert a jobb körök bécsi kárpitossal rendeztették be lakásaikat. Fischer Zsigmond szívós munkájának köszönhető, hogy a jobbmódú köröket a magyar kárpitosipar számára megnyerte. Tudását készséggel osztotta meg kartársaival és magántanfolyamai igen látogatottak voltak. Ezekkel párhuzamosan a Technológián is éveken át előadásokat tartott.
