A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek
83 Bécsbe utazik, ahol több jeles cégnél dolgozik. 1874-ben Oberbauer Alajos egyháziszer-kereskedő hívására tér vissza Budapestié, beiendezi az említett kereskedő egyházi ötvösműhelyét és ott mint művezető dolgozik. Változatos élet után, megveszi a Temesváron elhunyt mestere műhelyét és ott önállósítja magát. Egyik legelső megbízása az ernestházi és temesvári papnevelő intézet toronykeresztjeinek elkészítése vörösrézből tűzben aranyozva. Az aranyozáshoz azonban nincs aranya. Dulánszky püspök 100 aranyat ad előlegül, de ez nem elég. Ekkor Trautwein bankár, aki jótékonyságáról közismert Temesvárott, előlegezi minden elismervény nélkül a fiatal mesternek a szükséges aranyakat. Temesvárott azonban mégsem tudja kellően megvetni a lábát. 1878-ban teljes műhelybeBittner műve Bittner műve rendezésével visszatér Budapestre, ahol Thestori bronzműárűgyárat akar berendezni és erre a célra megvásárolja Bittner berendezését és őt művezetőül alkalmazza, megbízva őt az Első Magyar Fém és Lámpaáru- gyár berendezésével, amit Thestori egy szőlőkertből és nagyobb présházból alakít át e célra Kőbányán. A gyár nem soká működik. Thestori elveszíti minden vagyonát és Bittner otthagyja a gyárat, amely közben részvénytársasággá alakul és a magyar fémipar egyik legjelentősebb vállalatává növi ki magát. Bittner újra önállósítja magát, nagyobb műhelyt í endez be gőzerőre és itt úszógolyókat, egyházi szereket, bútorvasalásokat g\ árt. Azonban forgótőke hiányában nehezen tud megküzdeni a nehézségekkel. A kilencvenes évek elején a Telefongyár megbízásából villanycsillárokat készít, amivel ő foglalkozik először az országban. 1895- ben otthagyja a csillárszakmát és ismét egyházi szerek készítésével fog-