A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)

I. rész - Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek

8! BALOGH RUDOLF fényképészmester. Balogh Rudolf, aki 1879-ben született Budapesten, az egyébként is nagy intelligenciát kívánó fényké­pészipar egyik legintelligensebb reprezentánsa. Hat középiskolai osztály elvégzése után a bécsi grafikai és fotográfiái főiskola hallgatója lesz, majd ennek eredményes elvégzése után mintegy 2 évet tölt külföldön, szakmai munkásságban. Főállomásai: München, Görz, Konstantinápoly és Bécs. Hazatérve Budapestre, 1903-ban önálló műtermet nyit, amely­nek népszerűsége rohamosan emelkedik. Balogh Rudolf azonban sohasem fektette a fősúlyt az úgynevezett kommerz-fotografálásra, mert nagy külföldi felkészültsége és művészi hajlamai új terek felkutatására sar­kalták. Művészi fotográfiái számos folyóiratban és kiállításon keltettek közfeltünést és érdemei elvitathatatlanok az idegenforgalom növelése szempontjából, mert hiszen országunk természeti szépségeinek propagá­lásában jelentős szerepet játszottak Balogh Rudolf művészi tájképfelvé­telei. Közismertek azok a pedagógiai felvételek is, amelyek az ő keze alól kerültek ki és újabban a reklámművészettel kapcsolatos felvételei keltenek nagy feltűnést. Nem kevésbé ismert Balogh Rudolf hirlap-il- lusztrátori tevékenysége sem és mint a Pesti Napló állandó munkatársa, közkedveltek fényképriportjai. Balogh Rudolf a háborúban is megállta helyét. Hosszabb ideig Jó­zsef kir. herceg mellett volt a katonai beosztása és a leszereléskor a Fe­renc József rend lovagkeresztje, az arany érdemkereszt és az I. osztályú vitézségi érem kitüntetéseknek volt a tulajdonosa. Természetesen szak­mai kitüntetései is elsőrangúak és aranyérmen, állami elismerő okleve­lén, a kultuszminiszter és a székesfőváros díján kívül, az 1928. évi Kéz­műipari Tárlaton elnyerte a szakma legnagyobb kitüntetését: az arany- mesterkoszorút. BAUER JÁNOS gombkötő és paszományosmester. Gyakran megesik, hogy a hős katonát halála után éri a legnagyobb kitüntetés. A hős katona becsületrendjét a fejfájára tűzik. Bauer János is ilyen hősi halott, aki halála után nyerte el a magyar kézműiparosok legszebb kitüntetését, az arany mesterkoszorút. Bauer János 1873-ban született Budapesten. Iskoláinak elvégzése után édesapjának, Bauer Ignácnak műhelyében sajátította el mestersé­gét. Felszabadulása után atyja külföldi tanulmányútra küldi Németor­szágba, ahonnan tudását kibővítve kerül vissza atyja műhelyébe. 1909- ben atyja társul fogadja, akinek halála után, 1917 óta Weisz Simonnal társulva vezeti a céget és növeli annak vevőkörét. Bauer János rövid idő alatt szakmai tekintéllyé válik és különösen hadseregszállításokkal kapcsolatban a legilletékesebb körök kérik tanácsát. Kartársai is nagy tisztelettel és elismeréssel adóznak kiváló tudása iránt és mint a szakmai egyesület elnöke, élénk ipari közéletet élve, lelkesen dolgozik a magyar iparosság érdekében. Az 1925-ben rendezett I. Országos Kézművesipari Tárlat bírálóbizottsága őt ezüstkoszorús mesteri címmel tüntette ki. Fokozott ambícióval készült az 1928. évben másodízben rendezett arany­koszorús mesterversenyre. Egyike volt az első jelentkezőknek és már az év elején jelentette, hogy kiállítási anyagát elkészítette. Még a kiállítás megnyitása előtt, 1928 április 22-én orvosi műtét közben váratlanul el- húnyt és nem érhette meg azt a dicsőséget, anelyet cégének kiállítási 6

Next

/
Thumbnails
Contents