A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)
I. rész - Fuchs Albert: Az aggkori és rokkantsági biztosítás
> is. A vállalkozótól kellő gondosság- kifejtése mellett is be nem hajtható tartozásokért az építtető felelős és az üzemutódok egyetemlegesen felelősek az eredeti munkaadóval. Ha az üzemutód vagy az építtető esetleges tartozásának összegéről az Intézettől kimutatást kér, akkor az Intézet azt 14 napon belül köteles megküldeni és az építtető, illetve az üzemutód csak annyival tartozik vállalkozója, illetve az üzem előbbi tulajdonosa tartozásaiért, amennyit az Intézet kimutatott. Ha valaki üzemében olyan alkalmazottat foglalkoztat, aki már járadékban részesül, az ez után az alkalmazott után fizetendő járulékokat nem vonhatja le az illető javadalmazásából. Az öregségi biztosítás esedékessé válik a 65-ik életév betöltésével. A rokkantság esete akkor áll be, ha valaki egészségének megromlása, vagy testi fogyatkozás következtében szellemi képességének és testi erejének megfelelő munkával nem tudja megkeresni a hozzá hasonló képzettségű és hasonló gyakorlati jártassággal rendelkező egészséges munkavállalók átlagos javadalmának %-át. A tisztviselőknél rokkant az, aki hasonló módon a túlnyomólag szellemi munkát végző és vele azonos munkavállalói csoportba tartozó egészséges munkavállalók átlagos javadalmának felét nem tudja megkeresni. Az önkéntesen biztosított önálló kereskedőknél és iparosoknál a népjóléti miniszter külön rendelettel fogja megállapítani a rokkantság ismertető jeleit. Ezek a járadékok csak megfelelő várakozási idő betöltése után tehetők esedékessé, mégpedig az öregségi járadéknál 400 járulékhét szükséges, a rokkantsági, az özvegyi és az árvajáradékhoz 200 járulékhét vagyis kereken az előbbi esetben 8 esztendő, a második esetben 4 esztendő. A mindkét szemére vak biztosított esetében a várakozási idő a felére száll le. A várakozási időbe be kell számítani azokat a heteket is, amely alatt a biztosított betegség miatt volt keresetképtelen, ilyen címen azonban az öregségi, az özvegyi és az árvajáradék megállapításánál legfeljebb 100, a rokkantsági járadéknál legfeljebb ötven hetet lehet beszámítani, még pedig úgy, hogy naptári esztendőnként legfeljebb 13 hét számítható be. Ha valamely naptári évben kevesebb heti járulékot róttak ki valamely biztosított után, mint tizenhármat, az az esztendő az illető biztosított várományába nem számít be, vagyis ebben az évben befizetett összes járulékok érvénytelenné válnak. A szolgáltatások a következők: az Intézet aggkori járadékot ad annak, aki 65. életévét betöltötte, megvan a szükséges föntebb említett várakozási ideje és befizetései rendben vannak; rokkantsági járadékot, aki hasonló és föntebb ugyancsak említett feltételek mellett állandóan vagy legalább huzamos időre rokkanttá válik. Ezek a járadékok két részből állanak: a járadéktözsből és a fokozódó járadékrészből. A járadéktörzs egységesen, korra való tekintet nélkül évi 120 pengő; a járulékok összege arányában fokozódó járadékrész (hetibéres) munkásoknál a biztosított után addig összesen lerótt járulékoknak 24%-a, a (havidíjas) tisztviselőknél stb. annak 19%-a. Vagyis ha egy munkás hetenként 30 pengőt keres egész életén át és 35 év után megrokkan (a heti 30 pengő szerint napi 5 pengő munkabér után) az V. napibér osztályban teljesített heti 1.08 pengő járulékok 35 év alatt 52X35X1.08 = 1965.60 pengőre felszaporodott összegének 24%-a fejében évi 471.74 pengőt, együtt 70
