A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931)

I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra

23

fölvételért és különösképen az az ifjú, aki a takács mesterséget tanulja, a takácsok céhének csak két font viaszt és két veder bort fog adni. A kádárok a hordóra húzott abroncsért csak hónom dénárt számítsanak. A fazekasok céhébe beálló mester pedig, az elébb említett díjakon kívül, egy a misézésnél használható gyertyatartót tartoznak adni a szent kereszthez.

Ezenfelül minden előbb elmondottak megerősítése végett rendeljük, hogy ha valamelyik céh valaha a fentírottakkal ellenkező, vagy azok báirmelyikét megváltoztató új szabátlyokat alkotna; vagy pedig a céh részére valakitől többet venne el, mint ahogy fent írva áll; vagy ha attól, aki tagja akar lenni a céhnek, az illető céhtagságot jogtalanul megtagadja; az ilyen céhbírság fejében 20 szebeni súlyú finom ezüst márka bírsággal fog lakolni, melyek közül 10 a mi király urunkat, a fentemlített Lanzcron várához, a másik tíz pedig a mi provinciánk egyetemét illeti.

A miért is bármely céh, ha abba a céhbe belépni jelentkezőt nyolc napig hátráltatva, miután a község bírái által megintetett, hogy azt a céhbe fogadja be és a céhet a legközelebbi újabb nyolc napon keresztül title törvényes ok nélkül megtagadja, tudja meg, hogy húsz ezüst márka bírságot von magára ezen tettével.

Mindezeknek örök érvényessége és ereje céljából jelen levelünket a mi provinciális pecsétünk rá.fiig geszt ésével megerősíteni rendeltük.

Kelt Szebenben, a szt. Márton püspök hitvalló ünnepe előtti legközelebbi vasárnapon'), az úrnak 1376-ik esztendejében.“

A Nagy Lajos céhszabályzatában felsorolt mesterségeken kívül virágzó ipar az Anjouk uralkodása idejében az ötvösség, a kőműves- és ácsiparok, a posztónvírók, vászonszövők, üvegfúvók ipara.

A magyar kézművesipar még erőteljesebb virágzásnak indul Zsig- mond király hosszú (1387—1437) uralkodása alatt. Zsigmond egyúttal német császár s így módjában áll a gazdag német kereskedő- és iparos- városok intézményeit hazai földbe átültetni, a városi polgárság megerősítésével imperialisztikus politikáját támogatni. Ő már céltudatos, iparfejlesztő politikát űzött s a monopóliumok egész sorával igyekezett az arra való iparosok fejlődését és versenyképességét előmozdítani.")

A Zsigmond-korabeli céhrendtartások a mesterségeknek már szigorú elkülönítését munkálják. Az uralkodása alatt készült Ofner Stadtrecht az ötvösök, patikáriusok, kalmárok, mészárosok, halászok, kovácsok, kötélverők, talpbőrcserzők, molnárok, pékek, pénzváltók, sebészek, vadhrisárulók, halárusok, harangöntők, lakatosok, sarkantyúsok, vasöntők, tűcsinálók, ácsok, kőfaragók, kőművesek, téglavetők, utcakövezők, kocsigyártók, bognárok, nyíl- és íjjkészítők, esztergályosok, asztalosok, nyeregkészítők, tímárok, vargák, irhakészítők, kesztyűsök, tarsolyosok, erszény- és övkészítők, posztósok, takácsok, posztónyírók, szabók, ócska- ruhaárusok, ruhafestők, vászonfehérítők, kerékgyártók céheiről, mesterségük gyakorlásának szabályairól intézkedik.3)

’) November !>-én. s) Az 1405. évi I., II., és XI. t.-c., az 1435. évi XXJII. t.-c. *) Buda városának törvénykönyve (Ofner Stadtrecht vom 1244—1421). Kiadták: Mirhnat Endre és Lichner Pál.'