A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

II.-III. rész. Az iparos társadalom. [Névjegyzék] - Vidék

188 Jáger László, szíjgyártó és nyerges­mester, Páter sor. Jánossy Pál, asztalosmester, Hécze u. 483. Szül. 1880-ban Sárospatakon, ugyan­itt szab. 1896-ban. Mint segéd Budapes­ten, Brassóban és Siófokon működött. 1905-ben Gálszécsen önállósította magát, üzemét 1910-ben helyezte Sárospatakra. Számos magánház kiváló épületasztalos munkája dicséri szaktudását. Az Ipt. al- elnöke és az Ip. Dalárda ügyvezető el­nöke. A világháborúban br. v. é.-et ka­pott. 1905-ben nősült, neje: Benedek Borbála. Kaczián Gyula, borbélymester, Rákóczi u. 159. Szül. 1892-ben Sátoraljaújhelyen, szab. 1907-ben. Mint segéd hosszabb ideig Budapesten, Beregszászon és Sátoralja­újhelyen dolgozott 1910-ben lett önálló Héthárson. Mai üzletét 1918-ban alapí­totta. Jelenleg 2 segéddel és 2 tanonccal dolgozik. Eddig 9 tanoncot szabadított. Az iparosság és a város kulturális és gaz­dasági életében tevékeny részt vesz. 1926 óta elnöke az Ipt.-nek. Megszervezte az Ifj. Egyesületet, átszervezte a dalárdát. Az Ipt. könyvtárát jelentékeny adomá­nyával gyarapította. Nagy érdem,e van abban is, hogy a földreform keresztül­vitelénél 415 iparos jutott házhelyhez. Tagja a városi és vármegyei képviselő- testületnek. A világháborúban a mozgó­sítástól kezdve vett részt, az olasz fronton 65%-os rokkant lett. 1922-ben feleségül vette Nyitrai Máriát. Kaczián Gyula Karajz György Kállay József, kötélgyártómester, Rá­kóczi ucca 249. Szül. 1885-ben Sárospata­kon, ugyanitt szab. 1904-ben. Üzemét 1909-ben alapította. Több nagy uradalom állandó szállítója. A világháborúban részt vett. Megsebesült, majd orosz fog­ságba jutott, honnan 1918-ban került haza. Neje: Juhász Zsuzsánna. Kancsák Dániel, hentesmester, Rákóczi ucca. Karajz György, cipészmester, Rákóczi u. Szül. 1889-ben Sárospatakon, ugyanitt szabadult 1907-ben. Mint segéd hosszabb ideig Kassán dolgozott. Üzemét 1914-ben alapította. Tudását különböző szaktan- folyamokon gyarapította. Már hat tanon­cot szabadított, akik iparukban jól bevál­tak. Jelenleg egy segéddel és két tanonc­cal dolgozik. Az Ipt. elöljáró tagja, ugyancsak tagja a tanoncvizsgázó bizott­ságnak. A világháborúban részt vett, orosz fogságba került, onnan 1919-ben került haza. Neje: Wegerbauer Mária. Karajz György, kőművesmester, Héce. Katz Jenő, épület- és bútorasztalos, bú­torkereskedő, Majorköz. Szül. 1896-ban Búj községben, szab. Nyíregyházán 1911­Kis Tóth Miklós Klein Dávid ben. Mint segéd az ország nagyobb váro­saiban dolgozott. 1920-ban önállósította magát. Saját gyártmányú bútorait áru­sítja. A város és környék több templomá­nak és iskolájának berendezését ő szállí­totta. Műhelyében négy segédet és négy tanulót foglalkoztat. A világháborút vé­gig küzdötte a szapőröknél és a k. ez., br. v. é., K. cs.-k.-tel lett kitüntetve. Keresztúri József, cipészmester, Régi posta ucca. Szül. 1894-ben Sárospatakon, szab. 1911-ben ugyanitt. Felszabadulás után Debrecenben, Kaposváron, Budapes­ten dolgozott, majd Bulgáriában műkö­dött. Műhelyét 1925-ben alapította. Két ipari szaktanfolyamot végzett sikerrel. A világháborúban részt vett és orosz fog­ságban is volt. Neje: Rajz Anna. Keresztury B. József, kovácsmester, oki. vasaló, Páter sor. Szül. 1866-ban Sá­rospatakon, szab. 1886-ban ugyanitt. Szaktudását mint segéd Gyöngyösön, Egerben és a katonaságnál mint század­kovács fejlesztette. Főként a gazdaságok részére végez munkákat és 20 évig ál­landó kovácsa volt a Windischgrátz ura­dalomnak. Elsőrangú munkáiért elismerő oklevelet nyert. Neje: Szabó Erzsébet. Kis Tóth Miklós, cipőfelsőrész készítő Majorok köz. Szül. 1903-ban Sárospata­kon, szab. 1920-ban Sátoraljaújhelyen. Elsajátította úgy a felsőrészkészítést, mint az aljamunkát. Műhelyét 1925-ben

Next

/
Thumbnails
Contents