A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. Naményi Ernő: Az iparosok adója

82

adók az alkalmazottak összilletményeihez. Az átalányösszegek megállapításánál mindig meg kell hallgatni az érdekeltségek képviselőit is. (Kereskedelmi és iparkamarát, mezőgazdasági kamarát, ipartestületeket stb.)

A munkaadó köteles két azonos példányban illetményjegyzéket kiállítani és az ezen szereplő 14 pontot kitölteni.

Az illetményjegyzéknek mind a két példányában összegezni kell a levont kereseti adótételeket, azután el kell azt látni keltezéssel és aláírással, a külső oldalán vagy esetleg a felső részén pedig fel kell tüntetni, hogy a jegyzék mely hónapra, illetőleg a hónapnak mely napjaira vonatkozik.

Az illetményjegyzéknek két példányával együtt a levont adót az illetékes község (város) pénztárába, a levonást követő hónapnak 15. napjáig be kell szolgáltatni.

A községi (városi) pénztártól visszakapott példány a munkaadónál marad és ott megőrzendő. Ha a munkaadó postatakarékpénztár útján fizeti be az adót, akkor az illetmény jegyzéknek csak egyik példányát tartozik a községi (városi) hatósághoz beküldeni.

Nem köteles a munkaadó külön illetmény jegyzéket kiállítani abban az esetben, ha az illetmények kifizetéséről bérfizetési jegyzéket készít és ezt a jegyzéket indigópapír használatával két egyező példányban úgy állítja ki, hogy a jegyzék a megkívánt adatokat tartalmazza. Ilyen esetben is megengedhető, hogy a munkaadó csak a járandóságokbani végösszegét feltüntető kimutatást terjesszen be.

Ha több munkaadó közösen tart magánalkalmazottat szolgálatban, ennek az alkalmazottnak az összes munkadóktól együttesen élvezett illetményeit az a munkaadó köteles összevonni és az adót levonni, aki az illetmény legnagyobb hányadát fizeti ki, ha pedig az illetményt egyenlő arányban viselik, akkor megállápodhatnak arra nézve, hogy melyik munkaadó vonja le az összilletmény után járó kereseti adót az általa kifizetett illetményből.

Az olyan munkaadókra nézve, akik kevés alkalmazottat tartanak, továbbá azokra, akik bármi oknál fogva az illetménykimutatások vezetésére célszerűen nem kötelezhetők (pl. mezőgazdák, kisebb iparosok, kereskedők stb.), végül azoknál, akik időszakonként bizonyos munkálatokra alkalmaznak ezen törvény hatályába eső bérmunkásokat, a szolgálati illetmények után járó adókat átalányösszegben kell megállapítani és pedig évenként vagy ennél rövidebb időszakokra is.

A kereseti adót olyan munkaadóval szemben kell átalányösszegben megállapítani, akinek legfeljebb öt alkalmazottja van és ezek közül egyik sem végez irodai munkát; vagy aki egyrészt akár a megfelelő iskolaképzettség hiányánál, akár a foglalkozás természeténél fogva nem tudja a kereseti adó levonásával kapcsolatos írásbeli teendőket ellátni, másrészt pedig az erre a célra szükséges idegen munkaerő alkalmazása az adózónak az üzlet vagy vállalat terjedelmével és jövedelmezőségével szemben aránytalanul súlyos anyagi megterhelést okozna;

aki a vállalatban időszakonkint valamely munka elvégzésére alkalmaz adóköteles bérmunkásokat, e bérmunkások után. A kereseti adót átalányösszegben lehet megállapítani, az olyan alkalmazottakra vonatkozólag is, akik illetményeik egy részét nem a munkaadótól kapják, pl.