A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. Naményi Ernő: Az iparosok adója
68 ennek megfelelően kell minden egyes segéd után a 200—400 pengő jövedelemnek annyi tizenketted részét számításba venni, mint ahány hónapig az illető segéd alkalmazásban állott. Ha valamely munkaadó tanoncainak száma a segédek számának 30%-át túlhaladja: minden három tanoncot 1 segédnek kell számítani. Az iparosok legkisebb jövedelmének megállapítására két körülménynek van döntő befolyása és pedig: 1. az iparág minőségének és 2. annak a körülménynek, hogy a foglalkozást az adózó kizárólag, tehát létfentartás céljából, avagy csak mellékesen folytatja. Ebben az utóbbi esetben például faluhelyen a földmíveléssel is foglalkozó iparosoknál az adóalapot 20—50%-kal kisebb összegben kell megállapítani, mint annál az iparosnál, aki iparát főfoglalkozásként folytatja. A főfoglalkozás mineműsége pedig az adóalapot, illetőleg a legkisebb jövedelem összegét 20—50%-kal emeli. Az összeíró közegek az érdekképviseletekkel folytatandó tárgyalások során megállapítják azt, hogy melyek voltak azok az iparágak, amelyek területükön az .előző év folyamán a többi iparágakhoz viszonyítva, lényegesen többet kerestek. Az ilyen iparággal foglalkozó adózóknál a fentebb megállapított minimális jövedelmeket általában 20—50%-kal magasabb összeggel lehet számításba venni. Az iparosok közül eltérő elbánásban részesítik: 1. a mészárosokat és henteseket, 2. az italmérőket és 3. a fuvarosokat. Ezekre az iparosokra nézve ugyanis az adóhatóságoknak a hatósági nyilvántartásokból tényleges adatai vannak és így a minimális nyereségek megállapításánál ezekből az adatokból kell kiindulni. A mészárosoknál és henteseknél általában a levágott állatok alapján kell az adóalapot megállapítani, figyelembe véve azt is, hogy az illető maga vág, avagy a húst vásárolja. A mészárosoknál és henteseknél az érdekképviseletek meghallgatása és a helyi viszonyok figyelembevétele alapján egy-egy levágott marha után legalább 16, sertés után legalább 10, borjú után legalább 4, egyéb állatok után legalább 3 pengő minimális jövedelmet kell számításba venni. Ha valamely mészáros vagy hentes nem vág, hanem a húst vásárolja, minden kilogram után legalább is 6—10 fillér jövedelmet állapítanak meg a helyi viszonyoknak megfelelően. A lóhúst kimérő mészárosnál figyelembe veendő az is, hogy a levágott ló után nem érhető el akkora nyereség, mint a levágott ökör vagy tehén után. Az italmérőknél a minimális nyereség kiszámítása a kimért italmennyiség után eszközlendő, az italmérési jövedéket szabályozó rendelet értelmében gyűjtött adatok alapján. Az érdekeltek meghallgatása mellett tehát megállapítják az előző évi italárak alapulvétele mellett a^literenkénti tiszta hasznot, amelyet megszoroznak a kimért mennyiséggel és így kapják meg a legkisebb nyereséget. Ha az italmérő egyben vendéglős is, az ételek kiszolgáltatásából származó jövedelem címén a fenti úton kiszámított tiszta nyereséget még 20—50%-kal emelni kell. A fuvarosoknál az üzleti legkisebb nyereséget a lovak száma alapján kell kiszámítani.
