A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra
45 Az elöljáróságot a testület választóképes tagjai közgyűlésen választják. Választhatók azon választóképes (133. §.) testületi tagok, kik legalább 3 év óta a város vagy község területén mint önálló iparosok működnek. 136. §. 138. §. A tagságidíjak késedelmezés esetén közigazgatcisi úton a közadók módjára hajtatnak be. 139. §. Az iparhatóság minden ipa?'testülethez állandó hatósági biztost rendel ki. Az iparhatósági biztos Őrködik afelett, hogy a testület alapszabályai és a törvény határozatai értelmében működjék. 118. §. Ha valamely ipartestület elöljárósága a reábízott iparhatósági teendők végzését az iparhatóság részéröl történt megintés dacára sem foganatosítja kellően, az ipartestület által az iparhatóság felhívására, más elöljáróság választandó. Ha az iparhatósági teendőket az új elöljáróság sem végezné kellően, a testület ezen teendőktől a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által felmentendő s azok végzésére az iparhatóság utasítandó, sőt maga a testület is feloszlatható. Az ipartestületek mellett lehetővé tette az 1884. évi XVII. t.-c. az ipartársulatok alakítását és fenmaradását is; még pedig az 1872. VIII. t.-c. idevonatkozó és már ismertetett1) rendelkezéseinek felelevenítésével. Ilyen társulatokba tömörülhettek azok az iparosok, akik ipartestületet alakítani nem kívántak, vagy akik nem képesítéshez kötött mesterségeket űztek; mivel azonban ma már általános az a törekvés, hogy mindenki, aki kimondottan „ipart“ gyakorol vagy űz, ipartestületekbe tartozzék, ezek a társulati alakulatok értékükből mindinkább veszítenek s a jelen tanulmány keretében tovább nem is érdekelnek bennünket. Sokkal gyakorlatibb haszna van annak, ha az 1884. évi XVII. t.-c. felállította ipartestületekkel, azok működésének eredményeivel és hibáival foglalkozunk, ha megvilágítjuk többé-kevésbé meddő küzködésüknek okait és rámutatunk azokra a törekvésekre, amelyek a jelenlegi ipartestületeket gyakorlatibb irányokban kívánják fejleszteni. A magyar ipartestületi intézmény általában 40 esztendős. Szávay Gyula, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara költő-főtitkára, azt tartja róla2), hogy mai lényegében és alapjában is talpraesett és nagyszerű jövőjű magyar intézmény, a magyar polgári közélet egyik tanító- mestere : „mely családias köréből új és új nemzedékeket nevel ki és vezet ') Lásd a 33. oldalon. 2) Szávay Gyula: A magyar kézművesipar problémája, 22. old. (Budapest, 1925., a kereskedelmi és iparkamara kiadása.)
