A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra

29

ipar gyakorlását Magyarországon is s ebben a szabályozásban a céhekre szintén kiterjeszkedett.1)

Az 1851. évi április 1-ével életbelépett Ideiglenes Utasítás már a szabadverseny (iparűzési szabadság) elvére helyezkedett. Alaprendelkezése, hogy vallása, nemzetisége, születési okok vagy a szülők állapota és családi körülményei miatt senki se zárható el a kereskedelmi vagy ipari foglalkozások akármelyikének megtanulásától, vagy űzésétől; mindenki, aki az előírt feltételeknek eleget tesz, törvényes igényt nyer az ipari jogosítvány elnyerésére, tekintet nélkül arra, károsodik-e ezen a réven valamelyik másik iparűző vagy sem. Ez alól az alaprendelkezés alól a céhek sem kivételek s a céhek sem tiltakozhatnak új ipari jogosítványok kiadása ellen.

Az iparűzésnek általános feltételei a nagykorúság, a jó erkölcs és. fedhetetlen előélet s bizonyos gyakorlati jártasság (képesítés) igazolása voltak, amely utóbbit tanoncbizonyítvánnyal és legalább 6 évi segédi működéssel kellett igazolni. Ha valaki ezeket a feltételeket igazolta és a hatóságtól iparűzési jogosítványt nyert: iparos tanulókat szegődtet- hetett, segédeket alkalmazhatott, a mestersége folytatásához szükséges nyersanyagokat és félgyártmányokat szabadon beszerezhette és azon a területen, amelyre ipar jogosítványa szólott, üzletét áthelyezhette, készítményeit házában és lakásán kívül is, de csak egy nyilvános helyen,, árúsíthatta.

Az Ideiglenes Utasítás a céhrendszert is elismerte s a mesterségeket céhbeliekre és nemcéhbeliekre osztotta ; sőt egy külön, terjedelmes fejezetben 110—191. §§) részletesen szabályozta a céhek egész életét, a tanulók, segédek, mesterek és özvegyeik jogait és kötelességeit, a céh- elöljárók magatartását, a céhgyűlések rendjét, a céhláda és a céh vagyon kezelését s a céhek feletti felügyeletet; kiviláglik azonban ezekből a rendelkezésekből, hogy a céhek immár inkább csak jótékony- és vallásos, célokból s általános rendészeti okokból tartattak fenn; régebbi ipari közigazgatási hatáskörüktől azonban majdnem teljesen megfosztattak, az: ipar gyakorlásának mikéntjét illetőleg szigorúan az általános előírásokhoz kellett alkalmazkodniok, régi kiváltságos jogaik megszűntek s a féltékenyen őrzött céhcikkelyek csak annyiban bírtak jelentőséggel, amennyiben azok sem az új ipari rendtartással, sem az Ideiglenes Utasításban foglalt céhrendtartással nem ellenkeztek.

Ez az állapot addig tartott, amíg az Ideiglenes Utasítás fejbekezdésében beígért,2) végleges rendezést célzó, 1859. évi december hó 20-án kibocsátott „Nyílt Parancs“3) 1860 május elsejével életbe nem lépett s az iparszabadságot a maga teljében életbe nem léptette.

Az 1859. évi Nyilt Paranccsal kihirdetett új ipartörvény a gyakorlati képesítés elvét általában elvetette; csak szabad és engedélyhez kö') Provisorische Instruktion über die Regelung der Handels- und Gewerbs- verhältnisse im Kronland Ungarn. — A kereskedelmi és iparviszonyoknak Magyar- koronaországbani szabályozását tárgyazó ideiglenes utasítás.

s) ,.Bis zum Erscheinen einer neuen allgemeinen Gewerbeordnung”. s) Kaiserliches Patent vom 20. December 1859. — 1859 december 20-án kelt császári nyilt parancs, mellyel a birodalom egész területére nézve, a velencei köz-« igazgatási területet s a katonai határőrvidéket kivéve, egy iparrendtartás bocsát- tátik ki s 1860 május 1-étől fogva hatályba léptetik.